Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 2. szám - Walter Lüthi: Jézus példázata a kovászról
8 WALTER LÜTHI: JÉZUS PÉLDÁZATA A KOVÁSZRÓL ne, sem a magyarról, sem a svájciról, sem a zsidóról. A mennyek országa egészen hatja át az egész világot. Másodszor az egyes emberre érti, mint egész emberre. Pünkösdkor a Szentlélek hatása alatt álló Péter szava a hallgatóság szívét egészen áthatja, „mintha szíven találták volna őket”. A mennyek országa átjárja az ember szivét. Akinek közülünk beteg a szíve, tudja jól, ha a szív fáradt, a bágyadtságot az ember az egész testében az ujja hegyéig érzi. Egy szívspecialista mondotta nekem egy alkalommal, or- vosi kezelés szempontjából a szív az egyik leghálásabb szerv, néhány csepp, és máris feléled. Itt pedig nemcsak néhány csepp orvosságról van szó, hanem az Isten igéjéről, amely a Szentlélek által úgy átjárja, hogy hatása megfogja az embert az ujja hegyéig — egészen. Végül áthatja a mennyek országa mindazokat a területeket, amelyeken keresztények forgolódnak, a művészet és tudomány területét, a technikát, a gazdasági életet, a társadalmi rendet és a politikát. Nem felében, nem harmadában, nem tizedében, hanem egészen: „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, és végül az egész megkel.” De hogyan megy ez végbe? Nem kívánunk lehetetlent? E kérdésnek addig van jogosultsága, míg azt gondoljuk, Krisztus tőlünk kívánja, hogy a mennyek országát a földdel egyesítsük. Ha erről az áthatásról nekünk kellene gondoskodnunk, valóban megrendültén és csüggedten kiálthatnánk fel: lehetetlenség! Már miaga az nem csekélység, amit a kenyértészta meg- dagasztása jelent. Akkor jöttem erre igazában rá, mikor egy parasztházban a kenyérsütés előestéjén a dagasztásnak tanúja voltam. Már az magában feltűnt, hogy a parasztgazda végezte azt. Kérdésemre azt felelte: férfinak való munka ez a javából. Láttam, hogyan merült mindkét karja könyékig a tésztába, hogyan döfte, húzta, tépte a szívós gombolyagot, hogyan verte ki homlokát a verejték, hogyan törülte le többször is a felesége. Igazat kellett adnom neki: férfimunka. És most csak gondoljuk el, a hasonlatban szereplő tészta az egész világ, magában foglalja mind az ötmilliárd jelenleg élő embert (a 38 évvel ezelőtti szövegben kétmilliárd szerepel. — Szerkesztő), mindazokat is, akik valaha éltek, és akik élni fognak majd. Hol az a férfiú, akinek karjai elég erősek, hogy a mennyek országát ebbe a tésztába elegyítse? Ez a férfiú Krisztus. Ő állt neki mindkét karjával a szívós, rugalmas tésztának, és nem volt senki, aki verejtékét letörölgette volna, ráment a munkájára, Krisztusnak meg kellett halnia. Nagypénteken mégis megdagasztott. És nagypéntekkel még nincs is vége. A húsvét titkában Krisztus feltámadt, és attól fogva mind a mai napig hatalmas karjával munkában áll. A Szentírás utolsó könyvében van megírva, hogyan megy végbe, mikor a mennyek országa a földet áthatja. János mennyei jelenései a kovászról szóló példázat legalaposabb és legátfogóbb kifejtését nyújtják. Krisztus nem fog nyugodni addig, mígnem az egész megkel, az egész! De hát mi hárul ebből a munkából miránk, emberekre? Milyen szerep jut nekünk? Ez a kérdés nem vall túlságos szerénységre. Talán jobb lett volna egyáltalán nem feltenni, mert a felelet minden, csak nem hízelgő ránk nézve. Mi vagyunk ugyanis a szívós és gonosz tészta, mely a mennyek országának annyi bajt és fáradtságot okoz. Közelről nézve így fest a mi szerepünk. Volt egy iskolatársam, akinek nyelves szomszédja haragjában egyszer azt vágta a szemébe: Csak ne nagyon járjon a szád, és ne hordd magasan az orrod, tudom, hogy temiattad halt meg az édesanyád! Valóban a gyermek születésekor az anya a szülésbe belehalt. Mikor az Isten országa terjedéséről van szó, mi se jártassuk nagyon a szánkat, nincs okunk fenn-
