Diakonia - Evangélikus Szemle, 1987
1987 / 1. szám - Szentágothai János: Agy–tudat–keresztény hit
SZENTÄGOTHAI JÁNOS Agy—tudat—keresztény hit Címadásunk eleve arra kényszerít, hogy a ma létező és gyorsan szaporodó agy—tudat-elméletek közül figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyek filozófiai (ideológiai) indításúak, és helyettük azokat vegyük elsősorban figyelembe, amelyek filozófiailag (ideológiailag) „neutrálisak”, azaz elsősorban, vagy akár kizárólag természettudományi, ezen belül is neurobiológiai tényeken, illetve a tárgy jellege okából általánosabb természettudományi (termodinamika, rendszerelmélet, irányítás- és szervezéselmélet, informatika) ismeretekre épülnek. Ha nem így tennénk, aligha kerülhetnénk el minden ilyen okoskodás veszélyét, hogy érvelésünk előbb-utóbb „önmagába visz- szatérővé” (cirkulárissá = az angolban használt „circular reasoning” vagy „circular argument”) váljék. Érdekes tény, hogy a legújabb és e kritériumunknak megfelelő elméletek az idegműködések magyarázatában az eddig messzemenően elhanyagolt „szelekciós elvet” hangsúlyozzák. Ez első pillantásra paradoxnak tűnik, hiszen az idegrendszer legsajátosabb képessége az emlékezés és tanulás, tehát mi sem lenne logikusabb, mint hogy az élő természetben valami új létrejöttében közrejátszó két lehetséges elv: az instrukciós és a szelekciós elv (vagy mechanizmus) közül legalább az idegműködésekben az instrukciós és nem a szelekciós elv érvényesüljön. De a szerzett immunitásban is az lenne felületes szemlélő számára a logikus mechanizmus, hogy a szervezet egy kórokozó vagy hatóanyaga (esetleg más káros anyag) elleni védettségét instrukciós mechanizmussal „tanulná” meg. De pont e téren derült ki az elmúlt, mondjuk, 25 évben, hogy az immunrendszer szigorúan a szelekciós elven működik. Ennek molekuláris biológiai és genetikai alapjait a tudomány a napnál világosabban kiderítette. Abban a furcsa helyzetben vagyunk tehát, hogy a biológia két — lényegében beérett (befejezettnek még nem merném mondani) — forradalmában a darwini evolúció (szemben a régebbi Lamarck- nak tulajdonított, lényegében instrukciós mechanizmussal) a szelekció mechanizmusán alapul, és hasonlóan a molekuláris biológia forradalmában (amelynek az immunbiológia csak egyik részterülete) ugyancsak a szelekció a centrális mechanizmus. Most pedig a még csak főbb vonásaiban bontakozó Folyóiratunk 1981/1. számában, a vele folytatott beszélgetésben olvashattunk Szentágothai János agyelméletéről. Mostani írásával kapcsolatban felhívjuk reá a figyelmet. (Szerkesztő)
