Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 93 Emlékezés Vajda Péterre „Ó természet viseld gondját e sírnak, Melynek lakója leghívebb fiad .. (Petőfi Sándor: Vajda Péter halálára) Száznegyven évvel ezelőtt halt meg Vajda Péter, a békési evangélikus es- peresség Szarvason működő „főiskolájának” oktatója. A Veszprém megyei Vanyolán született 1808. január 20-án evangélikus családban. Középfokú tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd a győri főiskolán filozófiai tanfolyamot hallgatott. Onnan a pesti egyetemre iratkozott, orvosi tanulmányokat folytatott. Korán kitűnt költői tehetségével, és már fiatalon barátjának mondhatta Vörösmarty Mihályt és Bajza Józsefet, nemkülönben a korban hozzá közel álló Székács József pesti evangélikus lelkészt, aki később híres püspök lett. Mint költőt tisztelte őt Petőfi Sándor. Jó barátja volt Ballagi Mór, aki hosszú életen át páratlan közéleti, politikai, pedagógiai és tudományos pályát futott be, s akivel együtt tanított Szarvason. írói, költői munkássága mellett Vajda Péter a hazai ismeretterjesztés egyik alapítója volt. Sokat utazott, bejárta nemcsak a történelmi Magyarországot, hanem az egész Habsburg-monarchiát, megfordult Nyugat-Európa jelentősebb államaiban. Politikai-közéleti munkássága is jelentős. Lapot szerkesztett, írt a fővárosi újságokba, folyóiratokba, tagja volt több tudományos társulásnak. Nincs mit csodálkozni ezen a szerteágazó tevékenységen, mivel Vajda Péter olyan korban nőtt fel, amikor nagy nemzeti átalakulás kezdődött és folyt Magyarországon, s ő ebből minden téren kivette részét. A reformkori nagy mozgalmak nyomán a latin helyett a magyar hivatalos nyelv bevezetéséért is folyit harc, amelyet a nemzetiségek nyelvi mozgalmai is bonyolítottak. E jelenségek hozták felszínre a református és evangélikus egyház uniójának eszméjét. Közös főiskolára írtak ki pályázatot, amelyre Vajda figyelemreméltó pályaművel jelentkezett. Jeligéje: „Keressük a legszebbet, merjük a legnagyobbat.” 1843-ban a békési evangélikus espe- resség a szarvasi gimnáziumhoz nevezte ki oktatónak. Szükség volt az iskola zilált viszonyainak rendezésére. Vajda Péter vállalkozott rá, és mind szervezetileg, mind tartalmilag rendet 'teremtett az intézményben. Üj tanárok számára harcolt ki „tanszék”-et, szemléltető eszközöket szerzett be, konviktust (diákotthon) tervezett. Mindehhez az anyagi alapokat is igyekezett megteremteni. Kiemelte az iskolát a mélypontról. Évtizedeken át kiváló tanári gárda működött a szarvasi gimnáizum- ban. Vajda Péter közéleti tevékenységét Szarvason is folytatta. Híres beszédeit eleinte az iskolában, később a templomban mondta el, mivel a hallgatóság száma egyre nőtt. Amikor aztán kiadásra nyújtotta be előadásait Erkölcsi Beszédek címen, a cenzor feljelentette. Gróf Zay Károly, az evangélikus egyház egyetemes felügyelője hosszú ideig „fektette” az erre vonatkozó iratokat, majd olyan bírálatot készíttetett, amely szerint az egyház semmi kivetnivalót nem talált Vajda beszédeiben. A helytartótanácsot azonban ez nem nyugtatta meg, csak halálával szűnt meg ellene az eljárás. Korai halála mindenkit meglepett, 1846. február 10-én a főiskola egyik termében ravatalozták föl, innen temették a szarvasi temetőbe. Ballagi Mór mondta felette a búcsúbeszédet. A kétnyelvű lakosság kedvéért a templomban magyarul és szlovákul mondtak gyászbeszédeket. Három, Bécsben élő tanítványa 1856-ban elkészítette mellszobrát s az iskolának ajándékozta. Hírlapok írtak róla, tudós társaságok tartottak megemlékezéseket, folyóiratok közöltek nekrológokat. Petőfi gyönyörű versben siratta el. A századfordulón már jelentős utca viseli nevét, Szarvason. 1930-ban a gimnázium felvette nevét, s viseli ma is. A Művelődési Központ homlokzatán ott ragyog a neve, s van üzemi Vajda Péter szocialista brigád is. Minden évben kulturális rendezvénysorozat indul Vajda Péter Pedagógiai Napok címmel. Bilibok Péterné
