Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Kulturális figyelő
86 KULTURÁLIS FIGYELŐ A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete jelentette meg angolul és oroszul a Hungária Litterata, Európáé filia c. könyvet. Hiánypótló kötet. A szerzők egyrészt az egyes országok irodalmának magyarországi befogadásáról írnak, másrészt irodalmi, itt-ott tágabb értelemben vett kultúrtörténeti kölcsönhatásokról szólnak. A huszonöt szerző tanulmánya közül azok emelendők ki, amelyek sok résztanulmányra támaszkodhattak, így a német, a francia és az angol hatások elemzése a magyar irodalomban. Nőtt meny- nyiségben és minőségben a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatok kutatása. Jóformán vagy (teljesen ismeretlen területekre is irányította a figyelmet a balti, az örmény, valamint a spanyol irodalmi kapcsolatokat vizsgáló néhány tanulmány. A kötet további hasznos kapcsolattörténeti kutatás elindítója lehet. A nemes cél szolgálatába álltak folyóirataink is. Élen járt az európai (a világ-) irodalom értékeinek megismertetésében a Nagyvilág, amely az elmúlt évben százhetven írót, huszonkét európai ország íróját szólaltatta meg, példát mutatva a nyitott irodalomszemlélet érvényesítésére. Gazdag tartalommal jelent meg a Pannónia c. folyóirat ünnepi száma, amely kilenc nyelven közölt írásokat az európai országok irodalmi, kulturális életéről. Európa népei kultúrájának elmélyült megismerésével gazdagodhatott saját kultúránk is. Vajda Aurél Illyés Gyula: A Semmi közelit Hátrahagyott versek Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte Domokos Mátyás Budapest 1983. Szépirodalmi Könyvkiadó A verset olvasó ember mindig különös várakozással vesz kézbe posztumusz kötetet. Akaratlanul is valamiféle „utolsó üzenetre” számít, nem csupán összegező epilógusra. Illyés Gyula kötetére talán fokozottan is érvényes volt ez a várakozó érdeklődés, hiszen az utolsó pályaszakasz versgyűjteményei a költő gondolatvilágának új és más rétegeibe is bepillantást engedtek, mint a korábbiak, és jeleziték a hangvétel változó, módosuló tónusát. Ez a gyűjtemény — a szerkesztő utószavának tájékoztatása szerint — „megközelítő teljességgel” tartalmazza a költő utolsó éveinek eddig kiadatlan versanyagát, s „a költő utoljára írt verseivel zárul”. Érthető hát a várakozó feszültség bennünk a kötet kézbevételekor: miről vall a Posthumus- munka c. versben „majdani tanú”-nak nevezett szóra bírt, igényes toll? Érdemes felfigyelnünk a címre. A borító elején az első fennmaradt kézirat kisbetűs „semmi”-je, a gerincen a címadó vers később módosított nagybetűje: A Semmi közelít. A költő által megváltoztatott írásmód az olvasó számára egyszerre többet és mást jelent, mint a konkrét közlés. Megsejtet valamit az elbizonytalanodásból, a belül lejátszódó vívódás örök emberi küzdelmeiből, vall a végső létkérdésekkel való szembenézés elkerülhetetlenségéről. A gyűjtemény elejére tett — így mottónak is tekinthető — epigramma a költői gondolatvilág lényegét két pólusra sarkítja, előrevetítve összegzi, hogy a kötet mondanivalója két témakörbe sűríthető. A szövegben tehát jól elkülöníthető, bár összefonódottan, együtt jelentkező szál követhető nyomon. Az egyik a kifelé forduló, tenni, szólni, változtatni akaró, európai ösz- szefüggésekben gondolkodó „közösségi ember” szava. A másik szál a befelé forduló, önmagára figyelő „magánember” szava, aki a személyes lét érzelmi és lelki szféráinak harcairól is szól szemérmes kitárulkozással, mindig fegyelmezetten és tartózkodóan. „Naponta bár egy árva sort / vessek papírra verset — / űzi varázsigeként tőlem a pokolt...” — ars poetica ez az írás, az alkotás életet betöltő értei-
