Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Fritz Riemann: Felkészülés az öregségre
FRITZ RIEMANN Felkészülés az öregségre Egy fejezetet közlünk a szerzőnek Az öregedés művészete címen a Helikon Könyvkiadónál a közeljövőben megjelenő könyvéből. (Szerkesztő) Ha rejlik az életben valami kibontakozási tendencia és önmegvalósítási törekvés, akkor az öregség is cél. Nem kellene lecövekelt állapotnak lennie, amely talán abban csúcsosodik ki, hogy akkor az ember már csak a múltba merülve él, főként egészségét félti aggályosán, ami groteszk formában öncéllá, s életének csaknem egyedüli tartalmává lehet, különböző hipochond- riák alapját vetve meg, éspedig annál jobban, minél általánosabban „konzerválódásra” van beállítva az illető. Az ilyen passzív magatartás automatikusan fel duzzasztja azt a mind nyugtalanabb gondot, amely görcsösen meg szeretné tartani, ami apránként úgyis kicsúszik a kezéből. Az önfenntartási ösztön, amely az összes közt valószínűleg a legerősebb, könnyen elhatalmasodik, ha már nincs más megtartanivalója. így aztán meglehet, hogy öregkorban önállósítja magát. A kívülálló aligha képes átérezni azt a szívósságot, amellyel az öregek sokszor tíz körömmel kapaszkodnak az életbe, még ha az élet mindennek látszik is, csak életre érdemesnek nem. Nekik akkor már semmi másuk nincs, csupán az életük. A statisztika is ezt mutatja: öngyilkosságot semmiképp sem az aggok követnek el a leggyakrabban. Minden, ami előkészítetlenül éri az embert az életben, mélyebben vagy keményebben sújtja. Mivel bizonyos határig rendelkezünk az előrelátás képességével, sok mindenre fölkészülhetünk, mindenekelőtt természetesen olyan dolgokra, amelyekre tapasztalati alapon számíthatunk. Ilyen az öregség is: számolnunk kell vele. Igen ám, de hogy készülhetünk fel rá? A leghamarabb anyagilag tehetünk valamit: élet- meg balesetbiztosítást stb. köthetünk, idejekorán megírjuk talán a végrendeletünket is. Szükséges és értelmes dolog megtennünk ilyesmit a biztonságért, öregkorunkra talán takarékoskodunk is, vagy más olyan értékekre igyekszünk szert tenni, amelyeket stabilnak tartunk. Társadalombiztosítás, nyugdíj és eltartási szerződés szintén a biztonságot szolgálja. Bizonyára az egészségünkért is teszünk egyet-mást, időnként megvizsgáltatjuk magunkat az orvossal, ha másért nem, hát netalán lappangó betegségek megelőzése végett, s ezt életünk dele után ajánlatos is rendszeresítenünk. Sportolunk) is, hogy egyensúlyban tartsuk magunkat, diétázunk, és testsúlyunkra is ügyelünk. Mindezeknek megvan a maguk arányos jelentősége. Ezzel azonban általában ki is merül az öregkorra való felkészülésünk, s életbiztosítással a zsebünkben azt hisszük, hogy megtettük, amit kell. De mit is jelent voltaképpen felkészülni az öregségre? Erre a legélesebben a föl nem készültek esetei világítanak rá. Itt van például egy háziasszony és anya, akinek napjait teljesen kitöltik a családi teendők, és ezeken kívül semmi másra nem ér rá. Legalábbis így
