Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Reményik Sándor: Mindenki a magáét (vers) - Imre Mária: Gy. Szabó Béla és Reményik Sándor levelezéséből
GY. SZABÓ BÉLA EMLÉKEZETÉRE 67 csak a lényeges maradjon meg az arcból, mely — mint már említettem — érdekes ellentétek összhangja volt. Mikor láttam, hogy a siker reménye felcsillan, fütyörészni kezdtem. Erre Sándor is felvidult. Még énekelt is. A próbalapok nyomtatása közben szó esett a versek illusztrálásáról is. Határozottan kijelentette, hogy verset akkor olvas legszívesebben, ha nincs rajz mellette. A mai fametszetekkel sem nagyon barátkozott meg, de amikor az első, elfogadható lapot eléje tettem, hosszasan nézte, állkapcsait összeszorította, majd szokás szerint felkapta fejét és nagy örömömre, megnyugvásomra mondta röviden, hogy ezt a metszetet szereti. Ezek után kiderült, hogy a metszetek aláírása fárasztóbb volt, mint a modell-ülés. Az erélyesen fogott toll alatt meg-megakadt az írás, de feltűnően egyformán minden aláírásnál ugyanott. Látási zavarai gyakran voltak az utóbbi időben, és így csak egynéhány lapot írattam alá. Nehezen ment, de mégis szívesen tette. A Pásztortűz szerkesztőségéből távozóban mindig visszafordult az ajtóban, felemelt fejjel s nyugodtan, kérőn szólt vissza: A Tüzet ne hagyjátok! Most, hogy messzire ment, gyakrabban nézegetem arcképét.Ezt a mondatát hallom, és arra jövök rá, hogy hovatovább magunkra maradunk. REMÉNYIK SÁNDOR Mindenki a magáét Gy. Szabó Bélának A köröket, a köröket ne hagyd: Mindenki a magáét — El ne hagyd magad dolgát-örömét, Kicsi virágát az egész világért. Rajzold, rajzold buzgón és elmerülten És rendületlenül Rajzold, rajzold pontos köreidet — Míg a vihar elül. S ha halni kell: akkor is úgy találjon A végzet: a vak katona: Polgár- és művész-gőggel mondd neki: A köreimet mem adom oda. 1939. Gy. Szabó Béla és Reményik Sándor levelezéséből Gy. Szabó Bélától csak az alább közölt levelezőlap és levél maradt meg Reményik Sándor hagyatékában. Jelenleg mindkettő a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található. Gy. Szabó Béla Reményik Sándornak írt levelezőlapja Budapestre:
