Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Fabiny Tamás: Tengerentúli tapasztalatok egyházról, társadalomról és a műanyag karácsonyfákról
62 FABINY TAMÁS: TENGERENTÚLI TAPASZTALATOK (epilógus: vissza a néger negyedbe) Karácsony táján születik ez az írás. A vásárlási láz tombol, a televízió csak úgy okádja magából a reklámokat. Az üzletek jó része, a minél nagyobb haszon érdekében, éjjel-nappal nyitva tart. A város karácsonyi díszben. Sok felhőkarcoló ablakának fénye úgy van kigyújtva, hogy az egy hatalmas, 60—80 emeletes fenyőfát rajzol ki. Milliárdnyi apró égő a kopasz fák ágain, színes díszek mindenfelé. A karácsonyi dallamok szinte már eltompítják az agyat. De ami igazán furcsa: a legtöbb karácsonyfa — műanyagból készült. Ezt nehéz elviselni. Hiányzik a hazai fenyőillat. De otthoni barátaimtól most hozott a posta egy magnókazettát karácsonyi népdalokkal, magyar versekkel. Amint a fényes belvárosból megyek vissza a sötét néger negyedbe, az otthoni karácsonyi versek, a hazai dallamok visszhangoznak bennem. A versprózában lecsapódó hangulati kavargás közölhetőségén sokat törtem a fejem. Mégis közreadom, mert úgy érzem, a legfontosabbról van benne szó: mindazt, ami Amerikában hatásként ér, az otthoni élethez kell kapcsolni. A tengeren túl: tanulni akaró vendég vagyok. De gyökérzetem, otthonom, hazám máshol van: tengeren innen. Erről szól az alábbi verspróza. chicagói betlehemes köszönöm nektek, márti és írni, hogy elküldtétek dunántúl és erdély karácsonyát chicagói szobámba, így a fényben úszó, vagy inkább abba belefúló, elhízott nagyvárosban is láthatom a csillagot, amint ül az ághegyen, és én is tudom veletek1 együtt, hogy fázik, nekem is szorosra kell húznom magamon a sálat, mert a michigan-tó felől megint metsző hideg szél zúdul ránk, és tudom, józsef is fázik, gyalupadhoz rücskösödött kezével szalonnát szel, mert mária éhes, ujjai, melyekkel cipót szorongat, egész lilák, figyelik, hogy dúdolgatok adyval ezerkilencszáznyolcvanöt csúf karácsonyában, a morcona fekete rendőr a supermarket bejáratában mindenesetre rosszallóan mér végig, övéből gombolatlanul meredezik ia fanyelű stukker és tömören lóg a gumibot, heródes a könnyfakasztó spray használatára is utasítást adott, de erre most nincs szükség, hiszen mária úgyis csak könnyel tudja itatni gyermekét, nem tejjel, bent a fényes áruházban pedig zihál, fújtat a tömeg, what can i do for you, sir, csak amíg a készlet tart, mindenképpen nálunk vásároljon, mert itt féláron megkapja a karácsonyi nosztalgiát, jaj, csak agyon ne tapossák azt a kisgyermeket, anyja után sír a tömegben, azt hüpögi, valami dzsízesz a neve, talán itt hagyta egy ázsiából menekült leányanya, ilyenek ezek a keleti népek, ám nekem tovább kell mennem, és a hatvanharmadik utcán egyszercsak jó öreg weöres jön szembe velem, mellette halász jutka ül a szánon, cseng-bong a rím és a csengő a lovak nyakában, ők is betlehemet keresik velem együtt itt chicago néger negyedében, ahol annyi az erőszak, hogy még a mentő sem mer ide bejönni, de amott a mellékutcában deák bili kopog mankójával, véres kard helyett ezúttal aranyat és tömjént hoz, de ő sem tudja, merre menjen,
