Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986

1986 / 1. szám - Fabiny Tamás: Tengerentúli tapasztalatok egyházról, társadalomról és a műanyag karácsonyfákról

FABINY TAMÁS Tengerentúli tapasztalatok egyházról, társadalomról és a műanyag karácsonyfákról (jelszavak) Meleg szél csap az arcomba, amint kászálódom le az irdatlan Boeing lépcső­jén. Előttem egy hölgy rémülten kap cifra kalapja után. Megérkeztünk hát Chicagóba, az amerikai közép-nyugat fővárosába, amelynek egyik jelzője: THE WINDY CITY, a szelek városa. E szeptemberi érkezésem óta megta­pasztaltam a levegőmozgás sokkal barátságtalanabb formáját is: amint a Michigan-tó felől a városra zúduló jeges decemberi szél valósággal a cson­tokig hatol. Ez utóbbi kifejezésről mindig azt gondoltam, hogy egy lelemé­nyes metafora csupán, de most rájöttem, hogy szó szerint értendő. Nem véletlen, hogy sokan itt olyan álcaszerű sapkát hordanak, amelyen csupán két pici lyuk nyitott, a szemnek. A „szelek városa” elnevezés azonban jel­képes is: a politikában, gazdaságban, kultúrában itt gyakran új szelek fúj- dogálnak. Az amerikaiak határozottan szeretik a jelszavakat. Chicago min­den autójának rendszámtábláján ott virít a büszke felirat: LAND OF LIN­COLN, vagyis hogy itt, Illinois államban született az amerikai történelem egyik legnagyobb elnöke. Vagy sokat elárul Amerikáról, ha az itteni apró­pénzt vesszük szemügyre. Egyik oldalán a felirat: LIBERTY (szabadság), a másikon: IN GOD WE TRUST (Istenben bízunk). Az előbbi régi szimbólum: az egykor hajón szorongva és reménykedve ide érkező tömegeket is a híres Szabadság-szobor fogadta. Többnyire ma is a korlátozatlan szabadságot te­kintik az ország legfőbb jellegzetességének, mi több exportcikkének. Bár a New York-i szobor most éppen fel van állványozva — lehet, hogy ez a szabadság-eszmény is tatarozásra szorul? A másik, az Istenbe vetett hitet hirdető jelszó is hallható és olvasható mindenhol, túlságosan is sokfelé. A jelszóvá válás a nyugati világban is mindig elsekélyesít. Az amerikai elnök, zárómondatként, mindig az „Isten áldjon” fordulatot használja, akár az Egyesült Nemzetek ülésén tart beszédet, akár egy csúcsot javító baseball- játékost hív fel telefonon közvetlenül a stadionban, hogy gratuláljon neki. Tény azonban, hogy a mai Amerika már nem a 60-as évek szekularizált, Isten nélküli világa, amelyről Cox, Robinson és mások akkoriban oly ki­ábrándító képet festettek. Ellenkezőleg. Az emberek ma alighanem vallá­sosabbak, mint valaha. Ebben persze sok a társadalmi elvárás is, meg a divat is. A templomok általában tele vannak, legyenek azok hatalmas szé­kesegyházak, monumentális üvegpaloták vagy éppen nyomorúságos házikók, amelyek többnyire kisebb szekták, vallási közösségek imaházai. Ez utóbbi­ból megszámlálhatatlanul sok működik szerte az Államokban, élükön vál­lalkozó szellemű püspökökkel, üzletet szimatoló kalandorokkal, önjelölt pró­

Next

/
Thumbnails
Contents