Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Fabiny Tamás: Tengerentúli tapasztalatok egyházról, társadalomról és a műanyag karácsonyfákról
FABINY TAMÁS Tengerentúli tapasztalatok egyházról, társadalomról és a műanyag karácsonyfákról (jelszavak) Meleg szél csap az arcomba, amint kászálódom le az irdatlan Boeing lépcsőjén. Előttem egy hölgy rémülten kap cifra kalapja után. Megérkeztünk hát Chicagóba, az amerikai közép-nyugat fővárosába, amelynek egyik jelzője: THE WINDY CITY, a szelek városa. E szeptemberi érkezésem óta megtapasztaltam a levegőmozgás sokkal barátságtalanabb formáját is: amint a Michigan-tó felől a városra zúduló jeges decemberi szél valósággal a csontokig hatol. Ez utóbbi kifejezésről mindig azt gondoltam, hogy egy leleményes metafora csupán, de most rájöttem, hogy szó szerint értendő. Nem véletlen, hogy sokan itt olyan álcaszerű sapkát hordanak, amelyen csupán két pici lyuk nyitott, a szemnek. A „szelek városa” elnevezés azonban jelképes is: a politikában, gazdaságban, kultúrában itt gyakran új szelek fúj- dogálnak. Az amerikaiak határozottan szeretik a jelszavakat. Chicago minden autójának rendszámtábláján ott virít a büszke felirat: LAND OF LINCOLN, vagyis hogy itt, Illinois államban született az amerikai történelem egyik legnagyobb elnöke. Vagy sokat elárul Amerikáról, ha az itteni aprópénzt vesszük szemügyre. Egyik oldalán a felirat: LIBERTY (szabadság), a másikon: IN GOD WE TRUST (Istenben bízunk). Az előbbi régi szimbólum: az egykor hajón szorongva és reménykedve ide érkező tömegeket is a híres Szabadság-szobor fogadta. Többnyire ma is a korlátozatlan szabadságot tekintik az ország legfőbb jellegzetességének, mi több exportcikkének. Bár a New York-i szobor most éppen fel van állványozva — lehet, hogy ez a szabadság-eszmény is tatarozásra szorul? A másik, az Istenbe vetett hitet hirdető jelszó is hallható és olvasható mindenhol, túlságosan is sokfelé. A jelszóvá válás a nyugati világban is mindig elsekélyesít. Az amerikai elnök, zárómondatként, mindig az „Isten áldjon” fordulatot használja, akár az Egyesült Nemzetek ülésén tart beszédet, akár egy csúcsot javító baseball- játékost hív fel telefonon közvetlenül a stadionban, hogy gratuláljon neki. Tény azonban, hogy a mai Amerika már nem a 60-as évek szekularizált, Isten nélküli világa, amelyről Cox, Robinson és mások akkoriban oly kiábrándító képet festettek. Ellenkezőleg. Az emberek ma alighanem vallásosabbak, mint valaha. Ebben persze sok a társadalmi elvárás is, meg a divat is. A templomok általában tele vannak, legyenek azok hatalmas székesegyházak, monumentális üvegpaloták vagy éppen nyomorúságos házikók, amelyek többnyire kisebb szekták, vallási közösségek imaházai. Ez utóbbiból megszámlálhatatlanul sok működik szerte az Államokban, élükön vállalkozó szellemű püspökökkel, üzletet szimatoló kalandorokkal, önjelölt pró