Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Hans Heinrich Schmid: Élet és halál a Biblia fényében
HANS HEINRICH SCHMID Élet és halál a Biblia fényében I. Közkeletű az a felfogás, hogy a keresztyén hit középpontjában végső soron nem ez a múlandó világ áll, hanem Isten túlvilági országa, a halál utáni élet, az örök élet, és hogy ezen a világon egyedül az a fontos, hogy megfelelő magatartásunkkal odaátra jó sorsot biztosítsunk magunknak. Tudjuk, hogy az egyház a keresztyén vallást hosszú időn át valóban túlvilág-centrikus vallásnak tüntette fel, és éppen ezért veszítette el sok hívét. Tudjuk, hogy Feuerbaűh, Marx és Engels filozófiájának kialakulására döntő hatással volt az a felismerés, hogy egy ilyen túlvilág-centrikus vallás nem segíthet ezen a világon. Nem adhat megoldást a világ és a társadalom problémáira, ha a kegyes lelkeket egyszerűen a túlvilággal vigasztalják. Emberlétünk kérdéseire nem megoldás, ha a nép ópiumként szívja magába a vallást, és ezáltal érzéketlenné válik a világ ínsége iránt. Mindez felveti a kérdést: mit mond a Biblia? Túlvilág-központú vallást hirdet? Valóban a túlvilág, a halál és a halál utáni élet áll a keresztyén hit középpontjában? Ha szemügyre vesszük a , Biblia néhány fontos helyét, egészen más képet kapunk. A Zsoltárok könyvében például ismételten olvashatjuk, hogyan küzd az imádkozó az életért: „Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom!” (13,4) — „Ne vedd el életemet annak delén!” (102,25) — „Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem..., de az Űr nevét hívom segítségül: Ó, Uram, mentsd meg életemet!” (116,3-4) — „Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!” (141,8) — „Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!” (143,7) És folytatni lehetne a sort. Szó sincs itt halálvágyról, a túlvilág utáni sóvárgásról. Az Újszövetségben is hasonló a helyzet. Jézus a halál árnyékában imádkozik: „Abbá, Atyám, vedd el tőlem ezt a poharat” (Mk 14,36). És Márk és Máté evangéliumának tanúságtétele szerint a megfeszített Jézus ezzel a kiáltással halt meg: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Bizony nem Jézus az, aki nyugalommal néz szemébe a halálnak (Mk 15,34), hanem Szókratész, aki fölénnyel issza ki a méregpoharat. Aki ismeri Szókratésznek a túlvilágra vonatkozó elképzeléseit, az érti, miért tudott olyan könnyen meghalni. Jézus számára nem könnyű a halál. A Biblia nem az ember halálát akarja, hanem az életet. A Biblia Istene az élők és nem a halottak Istene. Mindez azonban túlságosan általános így. Nézzük meg pontosabban, mit mond a Biblia a halálról és a túlvilágról.
