Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Veöreös Imre: Az egyháztörténelem kerekét sem lehet visszafordítani
34 VEÖREÖS IMRE: AZ EGYHÁZTÖRTÉNELEM KEREKÉT... különbség, amit a cikknek a katolikus tanításról való idézetében „a püspökök atyai tisztsége által” szókapcsolat tartalmaz: „Krisztus a püspökök atyai tisztsége által építi be tulajdon testébe az új tagokat, a természetfeletti újjászületés útján.” Még ezen a nehéz ponton is nyitott a jövő, hiszen az egyház határa a II. vatikáni zsinatból következőleg nem áll meg a római egyház falainál. A kívülvaló keresztyének is Krisztus testéhez tartoznak. A további párbeszéd valóban jobb megértéshez vezethet. A fő akadály az ökumenizmus útjában azonban nem is a teológiai párbeszédeknél jelentkezik. Inkább abban, hogy a dialógusok során elért igen jelentős eredményeket az egyházvezetés sokszor nem sajátítja el és nem viszi bele az egyházi gyakorlatba. Ez mindegyik oldalon előfordul. S ha régi hántások folytatása a bizalmatlanságot erősíti, a türelem újabb leckéjét adja fel. Ám ezek a jelenségek sem lehetnek perspektívában nézve tartós akadályok. Egyetértünk Cserháti püspökkel: „nem vallhat kudarcot az a sok erőfeszítés, amelyet az évek folyamán annyi hithű keresztény vállalt.” Az egyháztörténelem kerekét nem lehet visszaforgatni, s a kerék mozgásban van, gördül a mi századunkban, Isten Lelke erejéből, az ökumenizmus irányában. (Nem térünk ki itt Hans Urs von Balthasar neves teológusnak a hazai katolikus sajtóban a múlt év őszén megjelent két megnyilatkozására, amelyet negatív hatásúnak vélünk.) Örülünk minden jelnek, amely ezt a bizonyosságunkat erősíti. Ilyen bizodalmát keltő jeladássá vált, a megelőző aggodalmak ellenére, a karácsony előtt végbement római püspöki szinódus. A hozzánk érkezett első híradások szerint — s ezek éppen evangélikus forrásból is származnak, hiszen a különböző keresztyén felekezetek képviselői mint megfigyelők vehettek részt a szi- nóduson — a katolikus egyház ragaszkodik ökumenikus elkötelezettségéhez, s ezt a pápa megnyilatkozásai is megerősítették. A jövőbeli ökumenikus törekvéseknek figyelembe kell venniük azokat a témákat, amelyeket a püspöki szinódus újraértelmezett, s azokat is, amelyeket említés nélkül hagyott, vagy pedig alig érintett. A szinódus dokumentumai bőséges lehetőséget nyújtanak a megélénkülő ökumenikus dialógus, a további tanulmányozás és a kölcsönös megismerés számára. Az ökumenikus megfigyelők beletekinthettek a római katolikus egyház mai lüktető állapotának vizsgálatába, amelyet a szinódus folytatott. Nyilvánvalóvá lehetett előttük a mai katolikus egyházon belüli sokféleség, amely mélyre hatoló megosztottságot tükröz. Az őszinte egyházi önviszgálatuk pedig példa lehet előttünk is. A szinódus nagymértékben foglalkozott az egyházon belüli lelki megújulás kérdésével — ez bennünket is figyelmeztethet. A megfigyelők sok melegséget, nyitottságot tapasztaltak a delegátusokkal folytatott beszélgetésekben, de a hivatalos hangnemű üdvözlésekben is a szinódus során. Főként pedig a szinódus vége felé rendezett ökumenikus imaszolgálat volt a bizalomteljes testvériség legnagyobb benyomást keltő megnyilatkozása. Az ökumenikus kapcsolat mélységéről tanúskodott, hogy az Isten közös imá- dásába ez alkalomból nem katolikus liturgikus hagyományt is beolvasztottak. Mi evangélikusok sajátos szerepet töltünk be az egyházak közeledésében, mert valahol a középen állunk a protestantizmus és a katolicizmus között alapvető hitvallási iratunknál, az Ágostai Hitvallásnál, egyházi tanításunknál, az istentiszteletről vallott felfogásunknál és lutheri kegyességi típusunknál fogva. Az egyháztörténelem kerekét Isten mozgatja emberi tényezők és történelmi erők felhasználásával, de nem mindegy, hogy ki-ki bármelyik felekezetben segíteni vagy gátolni akarja-e a kerék gördülését.
