Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 1. szám - Jánosy István: Találkozásom Nagy Elemérrel
JÁNOSY ISTVÁN Találkozásom Nagy Elemérrel Nagy Elemérről nem akarok szabályos méltatást írni. Megteszik ezt mások, nálam hivatottabbak. Csak arról szeretnék végső alanyisággal beszámolni, hogyan találkoztam Nagy Elemérrel mint ember az emberrel és minő barátság és szellemi szövetség fűződött közöttünk. 10 éves korom óta nyaraltam Gyenesben. Persze közben sok év kimaradt, az ötvenes évek végé óta újra rendszeresen ott töltöttük el a nyarat. Mindig szerettünk volna ott fészket rakni, mindig nézegettük az eladó nádfedeles házakat, de sose jött össze annyi, hogy megvehettük volna. Akkor legalább egy telket. Ősi barátunkhoz, Hernád Tiborhoz fordultunk, ajánljon valamit. Fürge lépteivel rögtön kivezetett a mai Béke útra és a Kapemaumhoz tartozó Szarkakertre mutatott. Tessék. Tetszett a kert a szép, öreg gyümölcsfákkal, rögtön parolát adtunk és kerttulajdonosok lettünk. Nemsokára találkoztunk északi kertszomszédunkkal és családjával: Ullá- val és Danival. Hamarosan kiderült, hogy ő a Középület Tervező Iroda főmérnöke, ahol György öcsém is dolgozott, s ezzel mindjárt barátok lettünk. Elemér a főiskolás konferenciákon szerette meg a helyet. A gyenesi kertben sokáig sátorban laktunk, majd sógornőm segítségével fölállítottunk 2 méhészbódét, s ekkor már nyaranta valóságos cserkésztábor kerekedett körülöttünk. Itt nyaralt Ferenc öcsém családjával és a sógornőm 3 kisgyerekével. Olykor még szüleim és Eszter húgom és családja is jelen voltak. Ők a Kapernaumban szálltak meg. Ebben a nagy nyüzsgésben kissé félrevonulva készítettem mammutfordításaimat, Milton Elveszett Paradicsomát és a Rámájánál Felejthetetlenek voltak a tábortüzek. Én mint volt cserkész, Kati feleségem pedig mint Karácsony Sándor hűséges követője egész természetesnek tartottuk, hogy az efféle táborozás fénypontja az esti tábortűz. Elemérrel is itt barátkoztunk össze igazán, mert kamasz fejjel még ő is részt vett az efféle hitbuzgalmi cselekedetekben. Énekeltük a legszebb régi népdalokat (melyeket Kati még Szárszón Bállá Pétertől tanult és Tahiban Karácsony Sándortól), az evangélikus korálokat és a zsoltárokat. Elemér is sok zsoltárt ismert még nagynénje családjától, Bereczkyéktől és a hitbuzgalomból. Különösen szerette énekelni a következő énekeket: Hogy a babiloni vizeknél. Te benned bíztunk. Az Urnák irgalmát, Egyedüli reményem, Oh Sión ébredj! Egy ilyen tábortűznél vetette fel Elemér: mi lenne, ha közösen építenénk házakat. Vegyük át az ő tervét és akkor két tökéletesen egyforma ikerház állna egymás mellett. Én rögtön ráálltam, mert ugyan hogyan tudtam volna autó nélkül beszerezni az építőanyagot, szervezni az építkezést. A tervezett
