Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 93 zeum igazgatónak ausztráliai gyűjtését, de az afrikai gombákat is jól ismerte. Mac Owar tanár, Tuck és Murray mérnök, valamint a herrnhuti közösség szolgálatában tevékenykedő Baur nevű misszionárius fokföldi gyűjteményét is ő dolgozta fel. Hogy Dél-Ame- dr. Lorencz gyűjtésének meghatározá- rika se maradjon ki a sorból, elég sába gondolnunk. A család által kibocsátott gyászjelentésen ezt olvassuk: „Alulírott a tudományt, az egyházat, családot ért közveszteség fájó érzetével jelentik KalchÉrtelmes élet, elfogadott halál A külföldi egyházi sajtóból A „jó halál” kérdése az egész világon, hazánkban is, egyre inkább foglalkoztatja a közvéleményen túl a kérdés orvosi és jogi oldalával foglalkozó szakembereket is. Tömören, árnyaltan, ugyanakkor határozott álláspontot képviselve szól a témáról Ulrich Eibach cikke a Lutherische Monatshefte 1986. évi 3. számában. („Herr, gib jedem seinen eignen Tod”. Ethische Probleme des Sterbens und der Sterbehilfe. Tehát: „Uram, add meg mindenkinek a’ maga halálát.” A meghalás és a meg- halás segítésének etikai problémái.) Míg korábbi századok „a meghalás művészetével” sokat foglalkoztak, a természettudományos-technikai gondolkodás térhódításával az orvostudomány egyre inkább abban látta feladatát, hogy az életet kiterjessze, a halált pedig leküzdje. „Ez az alapelv mindaddig nem bizonyult problematikusnak, amíg abból lehetett kiindulni, hogy mindaz, amit az orvostudomány tud és megkísérel, az ember javát szolgálja. Az orvosi technika előtérbe kerülése, az élet meghosszabbításának lehetőségei és a kórházak komplex szervezeti struktúrája nyilvánvalóvá teszik ennek az alapelvnek a nem kielégítő voltát.” Az etikai kérdések nem pusztán az orvosi technika oldaláról adódnak, hanem az elhatalmasodó immanens életfelfogásból, a, halál kilkerülhetetlenségé- nek gyakorlati tagadásából, és annak brenner Károly m. t. akadémiai tagnak, XIII. városi esperesség érdemült főesperesének és a helybeli ág. hitv ev. egyház nyug. lelkészének áldásos élete 80-ik évében f. évi június 5-kére végelgyengülésben történt elhunytét. Pormaradványai f. évi június 7-ikén délután 2 órakor fognak helyben, áldó részvét által kísérve, nyugalomra tétetni. Szepes-Olasziban, 1886. évi június hó 5-ik napján. Béke lengjen síri álma felett!” Szigeti Jenő a képességnek a hiányából, hogy az ember elfogadja a halált. „...a halál mint a földi élet határa szüksjé(gszerűen tartozik . hozzá laz élethez. A halál legyőzése ezért nem lehet az orvostudomány feladata.” Az orvos kisértése, hogy a halál legyőzőjének szérepében tetszeleg. A keresztyén hit abban juthatna kifejezésre, hogy múlandóságunkat úgy fogadjuk el, mint Isten uralmát életünk felett. Ha hiányzik az orvosból és a betegből a készség, hogy a halálról beszéljenek, akkor a kórházi gépezet gondolkodás nélkül bevet minden rendelkezésre álló lehetőséget, de nem hoznak egyik oldalon sem etikai döntéseket. Keresztyén szempontból a halál nem pusztán a beteljesedett élet természetes határa, hanem „az élet erőszakos megszakítása, gyakran súlyos fájdalmakkal, elmagánosodással és kétség- beeséssel együtt. Joggal tűnik végzetnek és átoknak számunkra.” Nem maga a halál az, ami ellen küzdeni kell, hanem a halálnak ez az átok-jellege. „Az élet ellentéte kevésbé a fizikai halál, mint inkább azoknak a kapcsolatoknak a megszakítása, melyek az életnek értelmet és mélységet adnak, tehát az Istennel és az embertársakkal való kapcsolatnak a megszakítása, úgy hogy a kétségbeesés, totális reménytelenség, elmagánosodás, mély rezignáció
