Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Itt van elrejtve Tokaj-Hegyaljai zsidó temetők ... Budapest 1985. Európa Kiadó Scheiber Sándor emlékének Egy ókori zsidó elbeszélés szerint apa és fia együtt vándorolnak a véget nem érő országúton. Megpróbáltatásoktól kimerült fiát édesapja így erősíti: „Csak egy kicsit szedd még össze magad fiam, lám már itt a temető, nemsokára beérkezünk a városba, s ott már vár reánk a gyülekezet.” A Holocaust (népirtás) korszaka után kisebb, s nagyobb temetők szegélyezik az országutakat szerte Eu'rópában, de ha mellettük elhaladva be is érkezünk a városba, zsidó gyülekezetei már nem találunk ott. Ilyen gyülekezet nélküli temetők emlékét örökíti meg Wirth Péter könyve, a hozzáfűzött magyarázatok Scheiber Sándor posthumus tanulmánya, s a temetési liturgiából bemutatott szöveg- részletek válogatása, ill. a héber sírkőfeliratok magyarra fordítása Jólesz László munkája. A temetési liturgiái részletek zömében a 40-es években elhunyt budai főrabbi, Kiss Arnold magyar nyelvű imádsá- gos könyvéből valók. Ezek az imák meglehetősen szabad, bár teológiai szempontból kor'rekt átköltései a zsidó temetési liturgia egyes fohászainak. Leginkább szentírási mondatok füzérei, s zömükben középkori eredetűek. A könyvünk 10. lapján olvasható részlet egy, már a tialmudi korból ismert koporsó feletti könyörgésből való. A vértanúkért szóló könyörgések (9?— 98. old.) az első keresztes hadjáratok évében végbement németországi pogromok után keletkeztek, s mai napig is az akkori és azóta történt üldözések fájó emlékeit tartják fenn. A .,Magasztaltassék és szenteltessék meg az Ö nagy neve” kezdetű imádság (82. o.) — általában a gyászolók imája — közeli rokonságot mutat a Miatyánkkal. A két imádság közötti ösz- szefüggésekre jszámos dolgozat mutatott már reá az idők folyamán. Legutóbb Szécsi József összegezte az idevágó eredményeket a Vigíliában. Ennek a zsidó imának több, kisebb-na- gyobb eltérést mutató variánsa van. Ami kiváltképpen sajátossága, hogy egy szövegvariáció kivételével, az elhunytakról nem esik benne szó. Mégis egyik válfaja minden zsidó liturgiában a gyászolók kegyeleti imájaként ismeretes, annak a mélységes hitnek ,a kifejezésére, hogy gyászunkban és megpróbáltatásunkban is elfogadjuk és valljuk Isten mindenhatóságát az élet egésze, s ami ehhez tartozik, a halál felett is. Istenben boldogult Scheiber Sándor utószava a zsidó temetésről szóló tudnivalókat szinte teljességgel felöleli. A sírkővel kapcsolatos megállapításaihoz talán még annyit hozzátehetünk, hogy a kegyeletnek ez az emlékjele az ókori Szentföldön — olyan területeken, ahol külön temető nem volt, hanem általában a földeken helyezték nyugalomra az öröklétbe tért testét — még egy külön kultikus célt is szolgált. Nevezetesen azt, hogy a kohaniták (az áro- ni család) tagjai számára figyelmeztetésül szolgált ama területek elkerülésére, ilevitikus tisztaságuk megőrzése érdekében. A sírkövet díszítő motívumok közül megemlíthető még, mert temetőinkben
