Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - C. G. Jung emlékezéseiből
C. G. JUNG EMLÉKEZÉSEIBŐL gyógyhatású élettevékenységet jelent; olyan ragyogóvá teszi a létet, hogy nem szívesen nélkülöznénk. Ezért nincs is elegendő indoka annak, hogy miért kellene nélkülöznünk. A parapszichológia abban látja a halál utáni tovább élés tudományos érvényű bizonyítékát, hogy egy elhunyt meg tud nyilatkozni — akár mint kísértet, akár valamely médium útján —, és olyasmiket közöl, amikről csakis ő tudhatott. De még hogyha akadnak is ilyen jól bizonyítható esetek, akkor is nyitva marad a kérdés, hogy a kísértet vagy a hang azonos-e az elhunyttal, vagy nemcsak afféle pszichikus kivetítődés-e, és hogy az állítás valóban a halottól származik-e, vagy pedig a tudattalanban rejlő ismeretből fakad. (...) Az esetek többségében azonban olyan sürgető, olyan közvetlen és annyira kiirthatatlan a halhatatlanság utáni vágy, hogy meg kell kockáztatnunk a kísérletet, hogy valamilyen nézetet kialakítsunk róla. No de hogyan? Az én hipotézisem szerint képesek vagyunk rá olyan útmutatások segítségével, amelyeket a tudattalan küld nekünk, például álmok formájában. (...) A tudattalan esélyt kínál, amikor közöl velünk valamit vagy képi jelzéseket ad. (•. .) Nemcsak a magam álmai, hanem alkalmilag másokéi is alakították, revideálták vagy igazolták nézeteimet a halál utáni életről. (. ..) Minthogy a tudattalannak a maga idő—tér relativitása révén jobb információs forrásai vannak, mint a tudatnak, amely csak az érzékelésre hagyatkozhat, a halál utáni élet mítoszát illetően rá vagyunk utalva az álomnak és a tudattalan más hasonló spontán megnyilvánulásainak gyér jelzéseire. Ezeknek a jelzéseknek, mint már említettem, természetesen nem tulajdoníthatunk megismerés- vagy akár bizonyítékértéket. De szolgálhatnak megfelelő alátámasztásul mitikus amplifikációkhoz [kibővítésekhez]; megteremtik a kutató elme számára az olyan lehetőségek körét, amelyek nélkülözhetetlenek a kutatás mozgalmas sokrétűségéhez. A mitikus fantázia közbülső világának híján az a veszély fenyegeti a szellemet, hogy doktrínérségbe merevedik. Fordítva viszont a mitikus háttér figyelembevétele a gyönge és köny- nyen szuggerálható szellemeknek szintén veszélyt jelent, annak a veszélyét, hogy sejtelmeket ismeretszámba vesznek és különböző fantazmagóriáknak valóságos létet tulajdonítanak. 76 A kései gondolatokból Tudjuk, hogy az ismeretlen, az idegen történik velünk; úgy, ahogyan tudjuk, hogy egy álmot vagy egy ötletet sem mi csinálunk, hanem valamiképpen magától jön létre. Ami ilyen módon esik meg velünk, azt elnevezhetjük hatásnak, amely egy manától, egy démontól, Istentől vagy a tudattalanból származik. Az előbbi három megnevezésnek nagy előnye, hogy átfogják és felidézik a numinózum emocionális minőségét, az utóbbit ellenben — a tudattalant — olyan sokat hangoztatjuk, hogy közelebb áll a valósághoz. A ki- tapasztalhatóságot foglalja magában ez a fogalom, vagyis a mindennapi valóságot, úgy, amint előttünk ismert és hozzáférhető. Sokkalta semlegesebb és racionálisabb fogalom a tudattalan, semhogy gyakorlati segítségnek bizonyulhasson a képzelet számára. Éppen csak tudományos használatra alakult ki és sokkal alkalmasabb a metafizikus igényeket mellőző, szenvedélymentes szemlélet céljára, mint a transzcendens fogalmak, amelyek támadhatók és ezért bizonyos mértékig fanatizmusra csábíthatnak.
