Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - C. G. Jung emlékezéseiből
C. G. JUNG emlékezéseiből Az Európa Kiadónál a közeljövőben megjelenik Emlékezések, álmok címen Jung tanítványának, Aniela Jaffének összeállítása a világhírű mester visszaemlékezéseiből és néhány tanulmányából. A nagy érdeklődéssel várt kötetből szemelvénye- sen közlünk részleteket. A mű eredeti címe: Erinnerungen, Träume und Gedanken von C. G. Jung. (Szerkesztő) A prológusból Alapjában véve életemnek csak azokat az eseményeit érdemes elmondanom, amelyek során a maradandó világ betört a mulandóba. Ezért főként belső, lelki élményekről szólok. Közéjük tartoznak álmaim és a fantáziám világa. Ezek alkotják egyúttal tudományos munkám ősanyagát is. Mintegy tüzes bazaltfolyamként, amelyből kikristályosodik majd a feldolgozandó kőzet. A belső események mellett elhalványul a többi emlék: utazások, emberek és környezet. Kortörténetet átéltek sokan, írtak is róla, az ő könyveikből vagy elbeszéléseikből többet lehet kiolvasni vagy megtudni. Életem külsődleges dolgainak emléke nagyrészt elhalványult vagy szertefoszlott. Hanem a másik valósággal történt találkozások, az összeütközés a tudattalannal örökre bevésődött emlékezetembe. Itt mindig bőség és gazdagság uralkodott, és háttérbe szorult minden más. Így váltak emberek is feledhetetlen emlékekké csakis annak a körülménynek a jóvoltából, hogy nevük örök időktől fogva beíratott sorsom könyvébe, és a velük való megismerkedés egyúttal valamiféle visszaemlékezéssé lett Ugyanígy a belső élmény jegyében álltak azok a dolgok, amelyek fiatalkoromban vagy később kerültek kívülről a közelembe és nekem fontossá váltak. Nagyon fiatalon jutottam arra a felismerésre, hogy az élet bonyodalmai — hacsak nem találni rájuk belülről választ és megoldást — végső soron nem sokat jelentenek. A külső körülmények nem pótolhatják a belsőket. Ezért szegény az életem külső eseményekben- Nem sokat mesélhetek róluk, mert üresnek vagy jelentéktelennek tartanám őket. Magamat csakis a belső történések felől érthetem meg. Ök alkotják azt, ami sajátságos az életemben, és róluk szól az „önéletrajzom.” Az iskolai évekből: az istenélmény Ugyanebben az évben (1887) egy szép nyári napon az iskolából jövet kimentem a Münsterplatzra. Csodálatosan kéklett az ég, és ragyogóan sütött a nap. A székesegyház tetőzete viliódzott a fényben, a napsugarat visszaverték a színes mázas, vadonatúj tetőcserepek. Lenyűgözött a látvány szépsége, és azt gondoltam: Szép a világ és a templom is szép, és mindezt Isten
