Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Sulyok Imre: Az új Liszt-kiadás
SULYOK IMRE: AZ ÜJ LISZT-KIADÁS 69 sokszor tudtuk egymás munkáját segíteni, mígnem a segítés személyes barátsággá válhatott. Az a tapasztalatunk, hogy a Liszt-kutatók szerte a világon jól megértették és követik a nagy muzsikus példamutatását, ki mindenkinek csak segíteni akart, és ahol csak tudott, segített is. E kollégák segítsége nélkül, akik itthon és szerte a világon szívesen álltak rendelkezésünkre, aligha lehetne ezt a nagy vállalkozást megvalósítani! A kéziratok talán még váratlanabb fordulatokkal szolgálnak, mint a nyomtatott kiadványok- Például Raabe alapvető műjegyzéke szerint Liszt hat, Victor Hugo szövegére írt dalát zongorára is átírta s ezek kéziratai Weimar- ban találhatóak. Itt háromízben is kerestük azokat, de hiába. Sem a katalógusokban, sem a Raabe készítette leltárban nem szerepeltek. Az archívum munkatársai — kérésünkre — a régi levelezést is átkutatták, eredmény nélkül. Végül is kénytelenek voltunk mindezt az NLA megfelelő kötetében megemlíteni. Nem sokkal utóbb D. Redepenning hamburgi kutatóasszony közölte, hogy másirányú kutatásai közben egy vázlatkönyvben véletlenül ráakadt a keresett kéziratokra! így azok a 18. kötetben pótlólag megjelenhettek. A, 4. Mefisztódceringőt mint befejezetlent tartották eddig számon. Az eredeti kézirat tüzetes átvizsgálásakor kiderült, hogy Liszt a darabot először befejezte, majd utóbb két ütem törlésével egy hosszabb részt kívánt bele- toldani, amelyet a törléssel együtt piros tintával kezdett lejegyezni. Ez azonban csak hiányosan, vázlatban maradt fenn. Az eredeti befejezett darab természetesen megjelenhetett. Lehetséges, hogy a 4. Mefisztó-kering'ő átdolgozása vagy inkább kibővítése azért nem született meg, mert Liszt egy másik 4. Mefisztó-'keringőt írt helyette, melynek még a Bagatelle ohne Tonart (Hangnem nélküli bagatell) címet is adta. E műnek két eredeti, autográf kéziratát tartották számon Ezek összehasonlítására csak most nyílt lehetőség. Feltűnt, hogy a két kézirat mennyire egyezik: nemcsak a hibák voltak azonosak, hanem a címek többféle fogalmazása, azok törlése és elhelyezése is- Sőt pl. egy üres oldalra írt, magában álló 2 ütemes betoldás is ugyanígy volt leírva. Teljesen elképzelhetetlen azonban, hogy Liszt ugyanazt a darabot kétszer egymásután, hibáival, betoldásaival, javításaival együtt azonosan írta volna le s a lemásolt hibákat még néhánnyal tetézze is. Kérésünkre egy neves írásszakértő vizsgálta meg több más Liszrt-autográffal együtt e két kéziratot is, és ennek alapján kimerítő tanulmányban mutatta ki, hogy a több hibát tartalmazó kézirat nem Liszt kezevonása, csak ahhoz rendkívül hasonló másolat! Ma már persze nehéz volna megállapítani, hogy ez a másolat milyen célra készült. A lappangó kéziratok és művek felbukkanására jellemző a Gräberinsel című dalátirat felfedezése. Néhány év előtt dr. Schnappnak egy kéziratot megállapította, ami eddig nem volt ismeretes, hogy Liszt abban az évben raátiratát, azzal a kérdéssel, hogy az valóban Liszt műve és kézirata-e? Schnapp és egyik kollégája egyetértettek, hogy a darabot 1842-ben más nem írhatta csak Liszt, az írás azonban másolat. Schnapp ezután a helyszínen kezdett nyomozni az autográf után, és végül sikerült megtalálnia. Azt is megállapította, ami eddig nem volt ismeretes, hogy Liszt abban az évben Coburgban 2 hangversenyt is adott. A szorosabban vett közreadói munka a források fotókópiáinak egybevetésével, hangról hangra, jelről jelre történő összehasonlításával kezdődik
