Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Pomogáts Béla: Magyar irodalom Romániában
POMOGÁTS BÉLA: MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN 63 Edgár voltak, jelenleg Rácz Győző szerkesztésében jelenik meg. Emellett a Bukarestben megjelenő Előre című napilapnak és A Hét című művelődés- politikai hetilapnak, továbbá a Csíkszeredái Hargita és a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör című lapoknak van fontosabb irodalomszervező szerepe. A magyar színházi életnek ugyancsak több műhelye van: Kolozsvárott, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Szatmáron és Temesváron működnek magyar színházak illetve színházi tagozatok. Az erdélyi magyar irodalom már négy évtizedes múltra tekinthet vissza a háború után, ebben a nagyobb időszakban számos kiváló író lépett fel és igen sok értékes írói alkotás született. Az 1945-ös történelmi fordulót követő esztendőkben a nemzetiségi irodalom elsősorban a megszerzett történelmi tapasztalatokat foglalta össze, illetve a változó idők új követelményeit fogalmazta meg. Ezeknek a tapasztalatoknak és követelményeknek adtak hangot Tompa László, Bartalis János, Horváth Imre, Szemlér Ferenc, Szabédi László, Kiss Jenő, Horváth István és Méliusz József akkori költeményei, illetve Asztalos István lró a hadak útján című háborús krónikája, Méliusz József Sors és jelkép című erdélyi útirajza, Nagy István Réz Mihályék kóstolója, Kurkó Gyárfás Nehéz kenyér és Szemlér Ferenc Arkangyalok bukása című regényei vagy Kacsó Sándor Nagyidő című elbeszéléskötete. A negyvenes évek végén bekövetkezett társadalompolitikai változások s a következtükben megfogalmazott irodalompolitikai igények a társadalmi érdeklődésű, realista eszközökkel dolgozó irodalmat részesítették előnyben. Az ekkor született versek a közéleti cselekvés mellett tettek hitet, vagy éppen a bekövetkezett változásokról számoltak be a „lírai riport” eszközeivel. A társadalmi átalakulást ábrázoló regényeket is felfokozott romantika haitotta át, így Asztalos István Szél fúvatlan nem indul, Nagy István A legmagasabb hőfokon, Kovács György Foggal és körömmel és Horváth István Törik a parlagot című regényeit. A korszak legnagyobb eredménye minden bizonnyal az volt, hogy tehetséges fiatal írók előtt nyitott utat: a költészetben Kányádi Sándor, Székely János, Majtényi Erik, Bodor Pál és Szász János, az elbeszélő irodalomban Sütő András, Szabó Gyula, Fodor Sándor és Bajor Andor számolt be az akkori fiattal nemzedék tapasztalatairól, törekvéseiről. Szabó Gyula Gondos atyafiság, illetve Sütő András Félrejáró Salamon című regényei pedig már az új korszak belső konfliktusaira is rávilágítottak. A nemzetiségi irodalom igazi fellendülése azonban a hatvanas évek elején s kivált második felében következett el, midőn az irodalmi művek már bátrabban, kritikusabban adhattak képet a kisebbségi helyzet következményeiről, és hitelesebben fejezhették ki az írói tehetség egyéni karakterét. Az idősebb nemzedék költői — Bartalis János, Szemlér Ferenc, Horváth Imre, Kiss Jenő és Horváth István — elégikus fényben Ábrázolták az általuk megtett utat, s vetettek számot nem könnyű történelmi tapasztalataikkal. Az idősebb elbeszélők általában emlékiratokban végezték el ugyanezt a feladatot, ekkor születtek Nagy István Sáncalja, Ki a sánc alól, Hogyan tovább és Szemben az árral, Balogh Edgár Hét próba, Szolgálatban és Férfimunka, Kacsó Sándor Virág alatt, iszap fölött, Fogy a virág, gyűl az iszap és Nehéz szagú iszap fölött, Szentimrei Jenő Városok, emberek, Tabéry Géza Két kor küszöbén, illetve Tamási Áron öccse: Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirág című emlékiratai. Méliusz József úgynevezett „kávéházas” könyvsorozatában — Az illúziók kávéháza, Kávéház nélkül, Tranzit kávéház, Napnyugati kávéház — az útirajz és az esszé módszerével vetett számot tapasztalatai
