Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Winkler Gábor: Korai nagytemplomaink térművészete
58 WINKLER GÁBOR: KORAI NAGYTEMPLOMAINK tásról nem tudunk. Ha azonban arra gondolunk, hogy ez idő tájt élénk és szoros személyes kapcsolatok fűzték a gyülekezetei Németországhoz, nem elképzelhetetlen, hogy a soproni épület alakulására német példák is hathattak. Németországban éppen ekkor bontogatták szárnyaikat azok a korai, historizáló mozgalmak, amelyeknek legjelentősebb képviselői az építészet továbbfejlődésének útját éppen az antik és klasszikus stílusok szakmai-művészeti vívmányainak összegezésében és együttes felhasználásában látták. A módszer és a végeredmény nagyon hasonló volt, mint Sopronban. Ennyiben a soproni templom a 19. századi historizmus igen korai, szép emlékének is tekinthető. A pozsonyi és soproni templombelsők — a felsorolt különbségek ellenére — erős rokonságot mutatnak egymással; ezzel szemben a győri templom jellege egészen más. Tere alaprajzi méreteit tekintve kisebb, mint a pozsonyi vagy a soproni templomé. Áttekinthetőségét, zártságát nézve azonban felülmúlja mindkettőt — így semmivel nem érezzük kevésbé tágasnak, mint két másik társát. Győrben az időtállóbb, de nehézkesebb boltozatok helyett nagy fesztávolságú, fa szerkezetű lefedést alkalmaztak. Ez a megoldás — bár hagyományos értelemben kevésbé „templomszerű” — lehetővé tette, hogy az alátámasztó szerkezetek, oszlopok, pillérek mérete csökkenjen, a fesztávolsá- gok pedig növekedjenek. Az egységes térhatás tehát tudatos épületszerkesztés eredménye. Győr esetében a francia protestáns építészet közvetett hatását feltételezzük. Ennek valószínűségét néhány részletmegoldás — így például a négy lépcső jellegzetes sarokelhelyezése —• tovább erősíti. Nem beszéltünk még részletesebben a belsők díszítéséről. Aj barokk építészetben a festészet, szobrászat és az ornamentika különösen fontos eszköze volt az építészeti formálásnak. Kiemelt jelentőséget kapott a színezés is. A mi templomaink falai azonban fehérek, a belsőben alig találunk díszítést, dekorációt. A berendezések nagyobb része is klasszikusan mértéktartó, általában fehér és arany színű, harmonikusan illeszkedik az összképbe. Az oltárnak csupán Sopronban jut — a térhez képest talán túlon-túl is hangsúlyos — szerep; tudnunk kell azonban, hogy ez a szép és hatalmas barokk építmény nem ide készült — méreteit nem e térhez igazították. Az önként vállalt dísztelenség a feladat újszerűségét tehát még csak fokozta. Nem állítom, hogy hasonló igénnyel az építészettörténetben korábban soha nem találkoztunk. Itt azonban fokozott mértékben és teljesen egyértelműen fogalmazódott meg a szándék, hogy a belső megformálása történjen tisztán építészeti eszközökkel. Azaz a tér megfelelő tagolásával, jól megválasztott térarányokkal és térkapcsolatokkal. A tartószerkezetre hárult tehát a tér díszítésének feladata is; az alátámasztó pillérek, oszlopok és a lefedő kupolák nem kiszolgálják, hanem létrehozzák a formát. Nem szükséges talán különösképpen hangsúlyozni: valami egészen új építészeti gondolkodás kialakulásáról van itt szó. Egy sajátosan öntörvényű és autonóm építészet elveinek igen korai, első megfogalmazásáról. Ez a fajta szemlélet később igen nagy kerülővel, a modern építészet elterjedésével tört utat magának és vált általánosan elfogadottá. _ Ami a szakmai megoldást illeti: a három templom mindegyike jól felépített, okosan megkonstruált — helyenként bravúrosan megoldott — technikai alkotás. Pozsonyban a nagy fesztávolságok, Sopronban az anyagot és szerkezetet a végső határig kihasználó, merész építkezés, Győrben pedig a konstrukció törékeny finomsága kelt csodálatot. A terek mindhárom helyen hatalmas tömegek (2000—2500 hívő) befogadását teszik lehetővé; az egyes
