Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Kosáry Domokos: Evangélikusok és a művelődés Magyarországon
KOSÁR Y DOMOKOS: EVANGÉLIKUSOK ÉS A MŰVELŐDÉS 17 sonította, mielőtt még a Habsburg-uralom Erdélyben megszilárdult. Folytatódásukkal így is találkozunk az irodalomban, de viszonylag nem- nagyon széles körben. Éppen ezért viszont a meglepő számomra az volt, hogy az evangélikus változat, tehát a XVII. században kibontakozó és a század végére nagyobb hatással jelentkező pietizmus viszonylag jobban élte át a fordulót, figyelmet érdemlő visszhangot kapott Magyarországon, sőt egy darabig tovább erősödött. Miért éppen a kisebbik, a gyengébbik, a földrajzilag exponáltabb, lényegében véve a Habsburg hatalom közvetlen szomszédságában élő protestáns felekezet tudta viszonylag jobban képviselni a késő barokk művelődés e korszerűbb vonalát a maga változatában? Külső nyomás ezt az evangélikus felekezetet is sűrűn érte, talán még közvetlenebbül. Ennek az egyháznak az intézményes bázisa gyengébb volt. Ortodoxiája sem volt csekély. Viszont — s a magyarázatot ebben próbáltam felfedezni — egy olyan polgárias társadalmi bázissal rendelkezett, amely nagyjából megfelelt a német pietizmus bázisának. Ebben a korszerű kegyességi és művelődési irányzatban a XVII. század végtelen nyomorúságából lassan kiemelkedő német városi polgárság próbálta törekvéseit megfogalmazni. Hiszen a vallásos, kegyességi irányzatokban is emberek szólalnak meg, illetve az ő igényeik vetülnek bele abba, ami tőlük független igazságként jelentkezik. Az, hogy a híveket aktivizálni próbálják, őszinte kegyes átélésre biztatják, hogy praktikus, ésszerű megoldásokat keresnek számukra intézményesen is: ez talán szerény programnak látszik, de ott, a sok kis abszolutizmus és a sok feudális rendi testület árnyékában ez volt talán a járható út, amely kerüli a hatalommal való nyílt összeütközést és keresi, ha lehet, a fejedelmek támogatását olyan vállalkozásokhoz, amelyek reálisnak tűntek. Ez a német pietista polgárság összeurópai összehasonlításban jóval fejletlenebb, mint nyugati társai. De éppen e viszonylagos német elmaradottság miatt nyújtott követhető modellt nálunk is, mert közelebb állt hozzánk. Magyarországon is van egy viszonylag polgárias társadalmi bázis, a török időkben is épebben mara3t északnyugati peremvidék régi városai körében. Az evangélikus értelmiség ehhez a társadalmi bázishoz kapcsolódik. A közvetítést diákok végzik, akik hagyományosan külföldi protestáns egyetemeken tanulták, sajátították el magasabb ismereteiket, majd tértek haza ezekkel meggazdagodva. A német pietizmus központja Halle, itt fő alakja Francke, roppant iskolakomplexumával. Ajz ő oldalán egy sor magyarországi tanítvány követte egymást, és néha részt vett még az iskola munkájában is. Ez a polgári értelmiség e városokban etnikailag kevert, erősen többnyelvű (magyar, német, szlovák), de ekkor még egyként Hungarusnak, magyarországinak tekinti önmagát egészen addig, amíg a század végétől fogva a nemzeti mozgalmak szét nem választják sorait. A pietizmus mindegyik anyanyelvet támogatta, és szinte úttörő szerepet vitt a magyar nyelvű írások közzétételében is. Az első hazai pietista központ Győr volt, ahol fontos iskola működött 1749-ig, amikor felszámolta a hatalom. Nemcsak magyar imakönyvekről van szó, mint Torkos András győri lelkészé, 1709-től kezdve több kiadásban; nemcsak magyar evangélikus énekekről, mint Ács Mihály gyűjteményében, amely 1696-tól jelent meg sok kiadásban, hanem ehhez a körhöz fűződnek a magyar nyelvű neveléstani, pedagógiai irodalom kezdetei is, Francke és munkatársai átdolgozásaival. Bárány György győri tanár, majd tolnai főesperes (1711), Vázsonyi Márton (1711), Sartorius Szabó János győri tanár (1740) művei jelzik ezt a vonulatot. A második nagy pietista központ Pozsony. Ennek a fő alakja pedig Bél Mátyás, időszakunknak talán legjelentősebb tudós egyénisége. Jellemző kép
