Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986
1986 / 2. szám - Tóth Károly: Miért kell az egyházaknak és a keresztyéneknek a békéért fáradozni?
TÓTH KÁROLY: A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA 13 rövidtávú feladatokat. Ha nem ezt tesszük, akkor könnyen zavarba jövünk és a rezignáció áldozataivá válunk. Persze látni kell a szoros összefüggést, a komplementaritást a rövidtávú és a hosszú távú békefeladatok között. A békemunka hosszú távű célja nem lehet más, mint az általános és teljes leszerelés, a fegyver nélküli világ. Teljesen világos, hogy az atomkorban az emberiség előtt csak két lehetőség áll nyitva: vagy megteremti a nemzetközi konfliktusok békés megoldásának intézményeit, vagy elpusztul egy nukleáris háborúban. Harmadik lehetőség nincs, tertium non datur. A nemzetközi konfliktusok békés megoldásának intézményei kialakulóban vannak. Ezek: az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Egyházak Világtanácsa, a Keresztyén Békekonferencia, a Béke-világmozgalom stb. Ide sorolhatók mindazok a nemzetközi szervezetek, amelyek a különböző motivációjú embercsoportok integrálását, az eltérő ideológiai felfogású és politikai meggyőződésű emberek együttműködését tekintik céljukul. A béke-struktúrák kialakítása nem megy egyik napról a másikra, mert ez egy nagyon hosszú és nagyon nehéz feladat lesz, amely megköveteli az emberiség gondolkodásmódjának és tudatának gyökeres megváltozását. A keresztyén békemunka, így a Keresztyén Békekonferencia feladatai közé tartozik ennek a tudatváltozásnak a munkálása, még akkor is, ha a jelenlegi világhelyzet nem túl biztató, sőt úgy tűnik, ellentmond minden ilyen irányú fáradozásnak. Való igaz, hogy a világhelyzet inkább a borúlátásra, sem mint a derűlátásra ad okot. Valaki nemrégiben kimutatta, hogy napjainkban 14 helyi háború folyik a világ különböző részein, melyek mindegyike világháborúhoz vezethet. Az emberiség történetében a mi korunk a legvéresebb század! Az elmúlt 100 év alatt 271 háborút vívtak 88 millió ember halálával. (Egyedül a XX. században 207 háborúra került sor, amely 50 millió ember pusztulását jelentette.) Mindennek láttán van-e értelme a békemunkának? A válasz csak egy lehet: vagy elpusztul az emberiség, vagy kialakítja a konfliktusok békés megoldásának intézményeit. Látnunk kell azonban, hogy az emberiség történelme során korábban lezajlott háborúk és a jelenleg folyó véres konfliktusok között egy lényeges különbség mégis fennáll: a jelenlegi háborúkat rossz lelkiismerettel és állandó mentegetőzés között folytatják az egymással szemben álló felek. Most néhány szót röviden még a békemunka rövidtávú feladatairól. Ezeken a különböző konkrét leszerelési javaslatokat értjük. Mindenekelőtt fontos, hogy a konkrét békejavaslatokat ne ideológiai, hanem érdemi és gyakorlati szempontból értékeljük. A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik legveszélyesebb vonása ugyanis az, hogy a különböző konkrét békej avaslatokat nem érdemük szerint fogadják, hanem aszerint ítélik meg, hogy ki a kezdeményező, honnan indultak ki ezek a javaslatok. Veszélyes szemlélet az, hogy pl. a legutóbbi, a Szovjetunió által tett leszerelési javaslatokat Washington eleve elutasította. Ez történt pl. azokkal a nagyjelentőségű kezdeményezések' kel, melyeknek célja az, hogy évezredünk végéig kiiktassák az emberiség életéből az összes nukleáris fegyverzetet. Sőt, ugyanez történt egy másik, nemrég elhangzott javaslattal is, melynek célja az atomfegyverekkel együtt csökkenteni a hagyományos fegyverzetet egész Európában, az Atlanti Óceántól az Uraiig. Örvendetes azonban, hogy komoly keresztyén körök és az ökumenikus egyházi szervezetek e javaslatokat pozitívan fogadták. Az Egyházak Világtanácsa pl. a legutóbbi Végrehajtó Bizottsági ülésén (Kinshasa, Afrika. 1986. március) nyilatkozatban juttatta kifejezésre egyetértését azzal a javas
