Diakonia - Evangélikus Szemle, 1986

1986 / 2. szám - Tóth Károly: Miért kell az egyházaknak és a keresztyéneknek a békéért fáradozni?

TÓTH KÁROLY: A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA

11

I.

Az első kérdésre válaszolva félreérthetetlenül le kell szögeznünk, hogy a hívő keresztyén számára egyetlen motívum, lehetséges csupán: az élet Istenébe vetett hit, azaz a Jézus Krisztusról szóló evangélium. Teológiailag kifejezve közismert gondolatot ismételnünk, amikor azt mondjuk, hogy a Szentírásnak sok mondanivalója van a békéről. Az Ó- és Üjtestamentum lapjain a béke S2ó gyakran előfordul. Gyakorlati okok miatt iS érdemes elmélyedni a Biblia béke-üzenetében Az ótestamentumi „sálóm” szó az emberi élet teljességét jelöli. A teremtés kezdetén zavartalan volt a viszony a teremtő Isten és a teremtmény-ember között. Az ótestamentumi béke, a „sálóm kifejezi az eredeti viszony helyreállítását Isten és ember, ember és ember között. Mai szó- használattal élve ez nem mond kevesebbet, mint azt, hogy a békesség rendezett viszonyok, igazságos kapcsolatok nélkül lehetetlen. Béke igazságosság nélkül nem lehetséges. Ez a legfontosabb üzenete az ótestamentumi „békének. Már ez a rövid utalás is felhívja figyelmünket arra, hogy a teologízálás nem a feladatoktól elforduló absztrakt eszmefuttatás, hanem éppen ellenkezőleg: a nehéz, némelykor megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekre választ kaphatunk a Biblia béke-üzenetéből.

Az új testamentuma béke-forgalom, „eiréné” pedig azt juttatja kifejezésre, hogy a keresztyén gyülekezet a „megbékéltek közössége”, azaz olyan újszerű emberi közösség, mely a megigazulás és a kegyelem által megbékélt Istennel, és ezt a megbékéltséget nem tartja meg magának, nem zárja be a közösség falai közé, hanem kisugározza a világba, a keresztyén gyülekezet környezetébe. Mindez azt jelenti, hogy bár Isten békéje nem azonos a világ békéjével — sokkal több annál —, mégis jelen van és hat a világban is.

A keresztyén ember így a Szentháromság Istenbe vetett hitéből fakadóan elkötelezett a békéért. A Credo-ban valljuk, hogy: „... hiszek mennynek és földnek teremtőjében”. Ez azt jelenti, hogy a mi Istenünk az élet teremtője é ura. Isten az élet forrása. Megvalljuk a megváltó Jézus Krisztusba vetett hitünket, aki azért jött hogy „életük legyen és bővölködjenek” (Jn 10,10). Hiszünk a Szentlélek Istenben, akiről Pál apostol azt tanítja: „Á Lélek gondolata pedig élet és békesség, és a lélek .. . élet az igazságért” (Rm 8,6—10).

Miért hivatkozunk minderre? Azért, mert a keresztyén egyházakat éppúgy mint a keresztyén embert napjainkban is megkíséri három teológiai tévedés a békével kapcsolatban. E három kísértés a következő: 1. a hamis spiritualizmus veszélye, amely a békességet csak lelki valóságként fogja fel, mintha ennek semmi köze nem lenne a hétköznapi élethez; 2. a második kísértés az individualizmus, amely azt vallja, hogy a békesség csak az egyéni életre érvényes, mintha az individuum lelki békességének semmi köze nem lenne a társadalomhoz, és a népek közösségéhez. (Ennek a veszélyes teologi- zálásnak a korrekciója jelenik meg a „felszabadulás teológiájában”). 3. A harmadik kísértés a<z eszkatologikus szemlélet, mely szerint a békesség nem ma vagy holnap, nem a mi életünkben lesz valóság, hanem a történelem végén, Krisztus visszajövetelekor, a paruziában.

Szükségtelen hangsúlyozni, hogy e három kísértés eltereli az egyházak figyelmét a konkrét etikai feladatokról. Napjainkban az egyházak béke-tevékenységének elsőrendű és sürgős követelménye a teológiai tisztázás és a szoros összefüggés kimutatása a lelki, egyéni — a történelemben megvalósuló isteni akarat —, és az eszkatologikus békesség között.

A fentiekben érintett teológiai veszélyeket már igen korán, az ősegyház-