Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYILÖ 95 Olvasónaplómból Dosztojevszkij: Ördögök Dosztojevszkij Ördögök című regényét Makai Imre új fordításában 1983-ban másodszor jelentette meg az Európa Könyvkiadó — az első kiadás időpontjától számítva aránylag rövid időn be- lal — 22 300 példányban. Sokatmondó adat. Arról tanúskodik, hogy e remekmű megrendítő mélységét, XX. századi aktualitását sokan felfedezték. Eredetileg irányregénynek indult, az álszocialisták: az anarchisták, nihilisták ellen, de alkotója géniuszától vezéreltetve monumentális, látomásos regénnyé izmosodik. Cselekményének magva megtörtént pölitikai gyilkosság, melyet egy anarchista csoport tagjai hajtottak végre egyik társuk ellen. A bűncselekmény elkövetői Dosztojevszkij tolla alól kikerülve metafizikai jelentést kapnak. Ök az „ördögök”. Szörnyű garázdálkodást vittek végbe. Kezük nyomán leég egy városrész, jó néhányan megöletnek, egyesek lelki nyomorékká válva tudatködös állapotba menekülnek. Ketten öngyilkosságot követnek el, s a tévelygők, de világosságra vágyók nagy szenvedések árán kimenekednek az elemi erejű tengeri viharból — az Evangélium szilárd talajára. A „tenger” e regényben kulcsszó. Már a mottóban előrevetül (Lukács 8,32—34), majd á végkifejletben nyeri el igazi jelentését. Démonok tanyája, „ama pusztító utálatosság” fészke, a lélek amorf ösztönvilágának jelképe. Ma így hívják: tudattalan. Az író azt elemzi, hogy hősei tudati állapota, cselekedete, sorsa miképpen függvénye e 'mélytengeri világ sajátos törvényeinek. Az az „ördög”, akire egészében ráille- nek Jézus szavai: Verhovenszkij (János 8,44). ö a nagy „hitető”, a hazugság, képmutatás atyja. Hidegvérrel hívja elő mások romboló ösztöneit, s azok energiájával idézi elő a fölfordulást, az iszonyatos testi-lelki öldöklést. De nem riad vissza a saját kezével végrehajtott gyilkosságtól sem. Cinikus, ravasz, körmönfont, ezért ő az egyetlen, aki elmenekül a büntetés elől. Századunkban számtalan alakban támadt föl mint a töméntelen terrorakció spdritus rektora. Szemében egyetlen tekintély Sztav- rogin, a könyv legösszetettebb alakja (sok jelentős XX. századi regényíigura őse), mivel meglátása szerint „rendkívüli képességei vannak a bűnre”. De fölötte mégsincs hatalma, mert Sztav- rogin ismeri a jót. Olyan hangulata is támadt életében, melyben érezte, hogy átcsap rajta a Krisztus iránti végtelen szeretethullám. A gyilkosság áldozatát, Satovot is ő figyelmezteti előre az ellene készülő merényletre. Unalomba dermedt sivár érzelemvüágának mozgásba lendülését mindazonáltal csak a gonosztett következményeitől reméli és várja. Ezért számtalan nagy bűnt követ el, ám lelke mozdulatlan maradt. Egyszer azonban, egy borzalmas bűn elkövetése után, néhány évvel később, mégis megmozdul benne a lelkiismeret. Viaskodásában arra az elhatározásra jut, hogy mindent bevalljon egy szentéletű sztareonek. A Tyihon atyánál tett látogatása a regény csúcsa, legmegrendítőbb fejezete. Az atya rendkívüli tapintattal, szeretettel bábáskodik lelki újjászületésén. Már-már világra jön az új ember, mikor Sztavro- gin hirtelen eloltja a Szentlélek lángját. Ez a fajta tragikum egyedülálló az irodalomban. Még néhány ártatlan áldozat elpusztul e démoni alak környezetében, míg saját életének is önkezével vet véget. Ellentéte Satov, aki nagy küzdelem után megadta magát Krisztus szereteté- nek. Mikor szíve csordultig megtelt irgalommal, szeretettel, a születés misztériuma fölötti boldogsággal, akkor csap le rá a végzet. Ártatlan halálának valódi oka az volt, hogy egyedül ő látott át Verhovenszkij álarcán. Ez a gyilkosság valójában egy lelki analízisre ad alkalmat. Itt lepleződik le, ki az igazi „ördög”. Verhovenszkij után Liputyin is sátáni figura, pletykás házi- zsarnok, alattomos, vagyonos nyárspolgár. A másik eszközember Erkel, a fia
