Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Bodrog Miklós: Az önvesztés gyökere
82 BODROG MIKLÓS: AZ ÖN-VESZTÉS GYÖKERE S mit tehetnek a gyermekkor lelki sebesültjei? Esetük nehézségi fokától függően több-kevesebb pszichoterápiás segítség ajánlatos. A szeretet- és önbizalomdeficitben szenvedők — különösen ha még kiskorúak — korrektiv élményekre szorulnak, hogy legalább valamelyest felszabaduljanak bizakodásra, örömre, érzelmileg is feltárulhasson előttük az élet, a remény gazdagsága. A szülőhöz láncolt lelkűek nehezen, vagy végképp nem ismerik fel bajuk gyökerét, mert lelkifurdalást kelt bennük az a puszta gondolat, hogy jó szüleik — akik tényleg nem tudatosan ártottak — valami igen rosszat tettek volna ellenük. Döbbenetes dolog tapasztalni, hogy szakember számára nyilvánvalóan „szülőártalomban” szenvedők az öngyilkosság peremén tántorogva is milyen kétségbeesetten igyekeznek megakadályozni nyomorúságuk eredetének feltárását, ha kell, mértéktelen önvádlással. (Ami megint csak az önpusztítás útját egyengeti.) Nagy önnevelő munka vár rájuk — ha egyáltalán rájönnek ennek szükségességére —, s lélekgyógyász segítségét aligha nélkülözhetik. Minden eset speciális, s ettől függetlenül is: ha nem pár oldalt, hanem vaskos könyvet olvasnánk el ezekről a problémákról, a szaksegítséget az sem pótolhatná. Az mindenesetre fontos, hogy a baj természetének felismerésénél ne rekedjen meg senki, tudjon megbocsátani szüleinek, akik talán maguk is jelentős lelki sérülést szenvedtek gyerekkorukban, de a saját ilyen jellegű károsodását ne tekintse menlevélnek, mert akkor köny- nyen továbbadja az „átkot”. Hogy miként? Két példa. Iszákos apa lánya megfogadja, hogy ő csak józan emberhez megy feleségül. így is lesz, de aztán úgy bánik a férfivel, mint aki az apjának szóló haragját a férjére zúdítja, derűre-borúra morgolódik, gyanúsítgat, apróságokért felcsattan stb. A férj egyre kevésbé érzi jól magát otthon, be-betér a kocsmába, mind többször ottragad — otthon úgyis csak fokozódó ribillió várja — s pár év alatt rabjává lesz az alkoholnak. Két fiuk nem túl épületes jeleneteknek tanúja naponta. Idővel a férfi teljesen leromlik. Egy dührohama végén fölmegy a padlásra és felakasztja magát. Felesége nem siet utánanézni. — Azóta eltelt jó harminc év, az özvegy mindkét fia agglegény (anyjuknak sosem volt jó a menyasszonyjelöltjük), s az idősebb már folyton iszik, a fiatalabb csak gyakran. Értelmiségi szülők diplomás gyerekeket neveltek. „Ti csak dolgozzatok, tanuljatok, mi elvégzünk minden mást.” A fiatalember házasságába a szülők olyan buzgó jóindulattal szólogatnak bele, hogy abból válás lesz, miután már van egy gyerek, akit a nagyszülők gondoznak: „Fiam, te csak igyekezzél, szép pálya áll előtted, büszkék akarunk lenni rád.” A szülők egyszerre lesznek baleset áldozatává, mire mindkét „gyerek” ivásnak adja magát. Ezért a fiú májzsugorral fizet, a kissé kevésbé elkényeztetett lány összeszedi magát, abbahagyja az ivást, örökbefogadja testvére gyerekét, s most, negyvenévesen, arra gondol: talán még férjhez mehet. Mert a szülei, amíg éltek, minden férfit eltanácsoltak mellőle. Alkattól is függ, hogy kiben mennyi kárt tesz az ilyen súlyos szülői balgaság. Egy iszákos, durva apának s emiatt búskomorrá lett, talán örökletesen terhelt feleségének öt gyerekéből csak egy nem lett később depressziós, a legkeményebb, legerősebb alkatú. Az emberi érzelmek, kapcsolatok, feladatok, szép, értelmes célok, a hit, remény és szeretet, az embert szolgáló ékes rend, az egészséges önérzet, képességeink kifejlesztésének lehetősége, konfliktusok kibírása és feldolgozása, a nyílt szívvel adni s kapni tudás mindenkor gazdagít és életerőt sugároz. Adassék nekünk ragályos egészség!
