Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Rab Zsuzsa: "Erőt adó friss víz". A népköltészet igézetében
RAB ZSUZSA: A NÉPKÖLTÉSZET IGÉZETÉBEN 61 fesszor készítette, bár inspirativ, gazdag nyelvű, szép szövegét aligha merném „nyers”-nek nevezni. A Kalevipoeget először Bán Aladár fordította 1929-ben magyarra. Később, 1960-ban, javított-rövidített kiadását jelentette meg. Ezek egyrészt nem teljes szövegek, másrészt nem formahűek, ezért határozta el a kiadó az eposz újbóli lefordíttatását. Az a két és fél év, ami alatt, rendszeres és lankadatlan munkával, lefordítottam a csodálatos művet, életem egyik legboldogabb szakasza volt. Vele éltem, megszabta napjaim hangulatát, apró győzelmek örömét adta naponta, s mindennap a produktív munka jóérzésével térhettem nyugovóra. Most, amikor — 1984 nyarán — készen leadtam, kicsit árva maradtam nélküle. Néhány szót az eposz formájáról. Kalevalái forma, voltaképpen ősi magyar nyolcasokból áll, tehát az észt szöveg remekül simul a magyar nyelv természetes ritmikájához. (Itt érződött igazán a nyelvrokonság!) Rím ritkán akad benne, annál több viszont az alliteráció — az azonos hangokkal kezdődő szavak füzére. Ezek megoldása volt a legnehezebb, de egyben a legélvezetesebb is számomra. Nagyon kellett ügyelnem, hogy az alliterációk soha ne legyenek erőltetettek, műviek, hanem természetesen fakadjanak a mondandóból. Ahol ez semmiképpen nem volt megoldható, ott inkább az al- literációt áldoztam fel a természetes népi beszéd kedvéért. Idéznék egy részt a Negyedik Énekből. A Kalevipoeg-dalia elcsábította szigeti hajadont, tengerbe veszte után, szülei keresik. — Gyere haza hozzánk, hattyúnk, jöjj, jércécske, hívunk, hallod? Gyere gyorsan, gyönge gyöngyünk! A hajadon hallotta is, szólt, mint árnyék, zajgó árból, gyászhangon a hullámokból: — Apám, anyám, nem mehetek, már meg nem menekedhetek! Víz nehezül homlokomra, hullám a szemem héjára, tenger mélye a mellemre. Mentem habokon hintázni, tenger tetején dalolni, fehér fodrában fürödni. Topánkámat tettem kőre, fülönfüggőmet fűzfára, parthomokba pántlikámat, gyűrűimet gyönge gyöpre, mellcsatomat magos fűbe. Hullámokon hintázgattam, tenger tetején daloltam, fehér fodrában fürödtem ... Az eposz cselekményfonala rendkívül sokszálú, a történet szinte kalandregény: a mondahős, az észt állam alapítója, az országépítő, a népe javára csudatetteket véghezvivő Kalevipoeg, más néven Kalevfi tekervényes útjait, hadakozásait, jó és rossz cselekedeteit követi. Az eposz hőse legendás,
