Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Mészöly Miklós: Urai Erika művészete. Könyvtervek és illusztrációk
MÉSZÖLY MIKLÓS Urai Erika művészete Könyvtervek és illusztrációk Urai Erika grafikai munkásságának egyik vonzó vonása a folklorisztikus elemek fegyelmezett és harmonikus lírája. S e mögött — az életrajzából tudjuk — nem valami divatosságra törekvés áll, nem a képzelőerő kényelme, amely (sokszor, sokaknál) inkább csak a könnyebb utat keresi és találja meg a folklorisztikus forma és színhagyomány kimeríthetetlenül gazdag világában. Amely azonban mégsem „adja meg magát” olyan könnyen. S talán éppen azért nem, mert annyira vitathatatlanul közkincs, s az archaikus századoktól máig ívelő eredetében-alakulásában az egész emberiség kollektív alkotó- és képzelőereje nyilatkozott meg. Ami ennyire személytelen, azt legnehezebb személyessé tenni; megtalálni a személyesség szükséges önállósága és a felhasznált, áthasonított értékek között a megfelelő egyensúlyt. Urai Erika ezt a legfontosabbat nem véti el. Munkássága sokkal szélesebb körű, semhogy csak a folklór felől közeledhetnénk hozzá. A geometrikus szerkesztésben éppúgy otthonos, mint az oldottabb alak- és formastilizációk területén, pontosan addig a határig érvényesítve a rajzosságot, (és ha kell) a festői hatásokat, ameddig ezt a modern könyvillusztráció igényli, ameddig valóban funkciója van, és nem válik öncélúvá. Márpedig éppen erről tudjuk — tapasztaljuk —, hogy ez mennyire billenékeny határ. Grafikájában mégis mindig megmarad — jobban vagy kevésbé felismerhetően — a folklór sugalmazása. Még a pusztán betűkompozíciós könyvborító-illusztrációin is, például, ahol a vonalak és térközök arányaival, a színek puritán ellentétével hajdani hímzések és szőttesek látványnyugalmát tudja egy teljesen más esztétikai közegben emlékeztetőén visszaidézni. Ami másképp nem sikerülhetne, csak úgy, hogy ami Urai Erikát a folklórhoz köti, az valóban elkötelezettség, alapélmény, elsődleges érdeklődés és szenvedély. Ennek a kiállításnak az anyaga közvetlenül és nyíltan beszél erről a folklór-érintettségéről. Egy mind művészi, mind kultúrtörténeti és pedagógiai szempontból hallatlanul fontos könyvsorozat — egy alakuló és most bontakozó sorozatból — ad ízelítőt. Azt hiszem, jobb kezekbe nem is kerülhetett a képi megoldása. A sorozat témái — hogyan öltözködnek, laknak, közlekednek, játszanak stb. a világ különböző népei — a maga nemében hiánypótló vállalkozás gyermekirodalmunkban, illetve gyermekkönyv-kiadá- sunkban. Játékosan és művészien tárgyszerű és pontos ismereteket közöl; ami korszerűen tudatformáló is: igen, különbözőek vagyunk, de épp ezek a különbségek teszik világossá, hogy mégis mennyire egyformák. Azaz egymásra utaltak. (Elhangzott Urai Erika tatai kiállításának megnyitóján.)
