Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Groó Gyula: "Az evangélium derűs fárosza”. Podmaniczky Pál születésének századik évfordulójára
3« G'ROÓ GYULA: PODMANICZKY PÁL tárt, újságot szerkeszt (Mustármag, korábban a Hajnalt is). 1924 januárjában elkíséri finnországi hivatalos útjára Raffay Sándor püspököt — tolmácsként, mert közben finnül is megtanult. Még ez évben újra Finnországba utazik —, ekkortól a finn—magyar egyházi kapcsolatok lelkes előmozdítója. 1926-ban Debrecenben a teológia doktorává avatják. Disszertációja: A misz- szió tudományának vázlata (megjelent a Theologiai Szemle különlenyomataként). 1928-ban a soproni Evangélikus Hittudományi Kar nyilvános rendes tanárává nevezik ki. Itt tanít 1949. október 3-án bekövetkezett haláláig mint a vallástörténet, vallásbölcselet és keresztyén neveléstudomány profesz- szora. Ennyi — nagyon vázlatosan — az életút. Ennyi azonban feltétlenül kell az élet és ember s az életmű megértéséhez. Lássuk hát az életút főbb állomásait kissé közelebbről, hogy valamennyire kirajzolódhassék Podmaniczky Pál arcképe. Felsőszeli 1911—17-ig szolgált ebben a csallóközi gyülekezetben. Az eddig jórészt városi, sőt nagyvárosi környezetben felnőtt fiatal lelkész hamar szót ért paraszti híveivel s a falu papjává lesz. Igehirdető és pásztori munkája eredményeként egyre többen akadtak a gyülekezetben, akik „komolyan keresztyének akartak lenni” — hogy Luther megfogalmazásával éljünk. Rendszeres bibliaolvasók és az Írásban kutatók voltak. Az istentisztelet látogatása mellett házi imaórákat, összejöveteleket is tartottak. Nem váltak azonban „ekkleziolává”, zárt közösséggé, nem szakadtak ki a gyülekezetből, sőt annak legmegbízhatóbb, építő, adakozásban is első tagjai maradtak —, még a második nemzedékben is, őrizve és gyümölcsöztetve a lelki ajándékokat, amiket egykor a „báró tisztelendő úrtól” — így emlegették — kaptak. Így emlékezik erről Mátis István, aki 1939-től volt a felsőszeli gyülekezet papja. Megemlíti, hogy Podmaniczky munkája nyomán kezdődött a gyülekezetben a különös gonddal végzett gyermek- és ifjúsági munka. „Mintaszerű, kiváló parochus lelkész volt, aki a lelkészi munka minden ágát jól végezte. Alázatos hivő emberként úgy tudott az emberekkel bánni, hogy egy emberöltő távlatából is megemlékeztek róla.” Még később is. Az Űj Harangszó 1949. október 16-i számában, amely szinte teljes terjedelmében az akkor elhunyt Podmaniczky Pál emlékének szenteltetett, „A falu papja” címmel Szűcs Lajos presbiter, földműves így emlékezik róla: „Hálás szívvel adózunk Istennek, aki őt mihozzánk elkül- dötte, hogy hirdesse az élet igéjét. Igehirdetése határozott és világos volt a Lélek erejében, ö kezdte meg a gyülekezetben a bibliaórák tartását, úgyszintén a vasárnapi iskolát a gyermekeknek. Legtöbbször éjjel 12 órakor is dolgozott... Istennek áldott munkása volt...” A Felsőszeliben töltött idő, úgy véljük, két szempontból is jelentős Podmaniczky Pál számára. Megismerte a gyülekezeti lelkészi szolgálatot. Későbbi teológiai tanári munkáját meghatározta a tudat, hogy minden teológiai kutatás, fáradozás a gyülekezetért van s nem öncélú. Egyébként — s ez örvendetes — a legtöbb hazai teológiai tanárunk hosszabb-rövidebb gyülekezeti szolgálat után került katedrára, ellentétben a külföldi gyakorlattal. Másodszor: itt válik a hazai ébredési mozgalom elkötelezettjévé, melynek „legelső fáklyái közé tartozott. A mélyen hivő szív és a legkorszerűbb teoló
