Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Reményik Sándor: Minden vonat elmegy
NAGY GYULA: AKTÍV REMÉNYSÉG 21 kozásban is hasznos indításokat adott maradandó igazságok és értékek új formákban való kifejezésére. A három hét gazdag termése ezután bontakozik majd ki igazán egyházunk hitében, teológiájában és életében. Hisszük, hogy a „sokszínű világegyházzal”, az evangélikus hit és egyházi élet oly gazdag, világot átfogó értékeivel való személyes találkozás közvetlenül is, közvetve is sokszoros gyümölcsöket terem majd gyülekezeteink, egész egyházunk számára. Valljuk, hogy a Lutheránus Világszövetség VII. Nagygyűlésének a legfontosabb eredménye maga a találkozás eseménye volt: a nagy evangélikus világcsalád tagjainak találkozása egymással és a Duna partjain élő magyar evangélikusok találkozása a világ evangélikusságával. Mindenekfölött pedig közös találkozásuk itt Budapesten azzal a Krisztussal, aki reménységünk sziklaalapja ma is, és aki világunk és egyházunk jövőjét irgalmas szeretetében hordozza. Minden vonat elmegy (Életünk minden eseménye úgy megy át rajtunk, mint egy átmenő vonat éjjeli állomáson. Alig láttuk a lokomotív lobogó szemét, már az utolsó kocsi (piros lámpáját nézzük. Ügy volna szép, hogy szeressünk minden vonatot, imert minden vonat elmegy. Ügy volna jó, ha tudnánk mosolyogni minden (utasra, mert mindenik elutazik. Az utolsó kocsi piros lámpáját látjuk még egy kevéssé, azt se sokáig. E piros lámpa a búcsúzó vonat szemrehányó szeme, hogy nem fogadtuk elég szépen, elég lélekkel, elég mosolygó megadással, hogy nem adtuk meg neki a köteles tiszteletet, ami minden vonatnak kijár ... Bármeddig vesztegelt légyen nálunk az öröm vagy a fájdalom: hajnal felé csöndesen szabadra fordul a szemafor. Minden vonat elmegy ... Kolozsvár, 1916. április 29. Reményik Sándor ♦ Reményik Sándor hagyatékából közli Imre Mária. A papírlapon Reményik Sándor kézírásával ez a feljegyzés olvasható: (az ilyen prózaírások jelzik a lassú átmenetet a versforma felé)
