Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Kulturális figyelő
86 KULTURÁLIS FIGYELŐ len fénypontja a reformáció 300 éves évfordulójának megünneplése volt 1817- ben. Az evangélikusoknak ének- és zenekaruk akkor ugyan nem volt, de a két katolikus templom ének- és zenekara, összefogva a város zenekedvelő polgáraival és katonazenészeivel az evangélikus templomban a délelőtti és délutáni ünnepi istentiszteleten Mozart egy kantátáját adta elő, melyet az egyik katolikus kántor dolgozott át az ünnepi alkalomra. Páratlan eset, melyet Sopronban addig aligha lehetett elképzelni. Ez ismertetés terjedelme nem engeMészöly Miklós: Megbocsátás Mészöly Miklósról méltán elmondhatjuk, hogy a modern magyar próza egyik megújítója és Ottlik Géza mellett talán legjelentősebb élő képviselője. Az 1950—60-as években merész kísérletezéssel alakította ki azt a prózastílust, amely újabb műveit jellemzi. Érett korszakának nyitánya Saulus című regénye volt, amelyben a Szent Pál-i fordulat lélektanát elemezte egy hatalmas erejű belső monológ formájában. Ezt követte — más jellegű írásokkal együtt — az a még ma sem befejezett kispróza-ciklusa, amelyben szűkebb hazájának, a Dunántúlnak életét dolgozza fel egy sajátos „magyar mitológia" keretében. Ide tartoznak többek között a Magyar novella, a Ló-regény, az Anya- sirató c. írásai, amelyek a Jelenkor és a Mozgó Világ hasábjain jelentek meg a ’70—80-as években. Ezek sorát folytatja legutóbb megjelent kisregénye, a Megbocsátás ás. Mészöly művészetéről szólva egyik mél tató ja „létezés-epikát” emleget. Alig találhatnánk pontosabb kifejezést, ha jellemezni akarjuk a Megbocsátás világát. A szó egyben kulcsot is ad a mű olvasásához; erre szükségünk lehet, hiszen a szokásostól némilég eltérő prózai szöveggel van dolgunk. Mi különbözteti meg a „létezés-epikát” a másféle, megszokottabb elbeszélő irodalomtól? Mindenekelőtt az összetettsége. Találunk itt is cselekményt, jellemrajzot, leírást, akárcsak a hagyományos regénydi meg, hogy további igen érdekes részletekbe bocsátkozzunk. Sopron nem lévén sohasem török megszállás alatt, a különféle egyházi, világi irattárakban, múzeumokban stb. igen sok értékes és érdekes anyag, adat maradt fenn. Ezek feldolgozása hallatlanul sok munkát igényelt, melynek Bárdos Kornél nagy pontossággal tett eleget. Köszönet érte, hogy művelődéstörténetünknek ezt az eddig ismeretlen, de igen jelentős fejezetét feltárta és közreadta. Sulyok Imre ben és elbeszélésben — de egyik elem sem kap nagyobb hangsúlyt a másiknál. Ugyanakkor a szokásosnál nagyobb jelentőséget nyer a tárgyi világ, a környezet érzékletes ábrázolása, gyakran önmagán túlmutató jelentéssel. Mindezek az elemek komplex szövevénnyé kapcsolódnak össze, s önkényes kiemelések nélkül, egységükben teszik átél- hetővé az olvasó számára a létezés egy kitüntetett darabját. Ez a „létezés-szelet” ebben a könyvben egy fiktív dunántúli kisváros; rejtegetett múltjával, birtokpöreivel, családi tragédiáival — egész, fölszínes idillel takargatott reménytelenségével. A városka múltjának szövevénye egy törvényszéki írnok irattári böngészése során bomlik ki, saját családi múltjának-jelenének hasonló lelepleződésével párhuzamosan. A Mészöly korábbi írásaiból ismerős nyomozás-motívum itt is fontos szerepet játszik, mégsem a katartikus szembesülés, az elmúltak megrázó, megtisztító föltárása a leglényegesebb. A lélek megtisztulását a címben emlegetett megbocsátás hozza meg; ahogyan múlt és jelen mozgását átélve a szereplők — és az olvasó — lassan olyannak fogadják el létezésünket, amilyennek megismerik. A megkönnyebbülést nem a tények, hanem hozzájuk való tudati-érzelmi viszonyunk megváltozása hozhatja meg. Mert mindaz, ami csupán az emberi viszonyok összefüggésében vizsgálva megoldhatatlannak tűnik föl,
