Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség születése. A hit könyve
VEÖREÖS IMRE: AZ ÜJSZÖVETSÉG KELETKEZÉSE 73 az első keresztyénség egyházalapító tanúságtétele és lüktető, problémáktól sem mentes egyházi élete. A szoros gyülekezeti, egyházi vonatkozás nélkül érthetetlen lenne az Újszövetség létrejötte. Joggal nevezik az egyház könyvének. A Jézus Krisztusban való hitnek a vezérlő szerepe az Újszövetség keletkezésében távolról sem jelenti azt, hogy visszatarthatna az iratok kritikai, mégpedig történeti kritikai vizsgálatától. Aligha van a világnak még egy ókori könyve, amelyet évszázadok óta, egyre fokozódó mértékben, új meg új tudományos módszerekkel, a legapróbb részletekig úgy átvilágítottak volna, mint az Újszövetséget. Közben a legellentétesebb tudományos feltevések csatáztak egymással. A kritikai vizsgálódás nem volt hithez kötve, csak tudományos becsületességhez, az igazság felderítésének szenvedélyéhez, hiszen az Újszövetség történeti úton keletkezett szöveggyűjtemény, melyet a filológiának és a történettudománynak az antik korba nyúló eszközeivel lehet és kell vizsgálnunk. Természetesen, ha ezt a munkát hívő tudós végzi, a hitből fakadó szöveg értelme egzisztenciálisan belülről érinti, de hite nem befolyásolhatja kritikai vizsgálódását. Aminthogy nem hívő tudósok rengeteg kutatási eredménnyel járultak hozzá az újszövetségi iratok keletkezésének és értelmezésének felderítéséhez. (A „hívő” és „nem hívő” megjelöléseket természetesen nagyon óvatosan, fenntartással szabad használnunk, mert a lelkűnkben élő hitet egyedül Isten ismeri.) Vannak a lelkészek és a nem teológiai végzettségű egyháztagok között,, akik féltik a Biblia isteni tekintélyét a történeti kritikai kutatástól. Személyes tapasztalatom szerint, mely másodéves teológiai hallgató koromra nyúlik vissza, valóban hitbeli küzdelmet jelenthet az a fordulat, amikor az addig személyes áhítatul forgatott Biblia tudományos boncasztalra is kerül. De minél jobban tárul fel előttünk a Szentírás történeti háttere és tudományos magyarázata, egyre alázatosabb hittel vesszük kézbe, és Isten beléje rejtett mondanivalójának egyre mélyebb titkai jönnek napvilágra. Megfigyelhető különben, hogy az Újszövetséget kutató teológusoknak egy része — erősen kisebbségben vannak ugyan, de nem ez számít a következő véleményformálásunkban — hajlik arra, hogy lehetőleg minél többet „megmentsen” az Újszövetséggel kapcsolatos hagyományos egyházias felfogásból. Eredményeiken érződik ez a jószándékú és nyilván meggyőződésükből, lelki alkatukból folyó tendencia. Nyomukba lépnek hasonló konzervatív gondolkozásé lelkészek, egyes bibliaolvasó hívők. Ez az alapjában véve nemes szándék azonban olyan előfeltételt vihet bele öntudatlanul teológiai szemléletükbe, mely eleve visszatart merészebb, de igazabb eredmények felhasználásától. Szeretném óvni az elfogulatlan olvasót attól, hogy „hitetlennek” minősítsen egyes újszövetségi kutatási eredményeket vagy feltevéseket azért, mert azok a vizsgálódást egyedül a történeti igazság mértéke alá helyezik. Egyébként ismételten megfigyeltem, hogy sokszor éppen a legmerészebb tudományos álláspontot képviselő tudósokból ütközik ki a mély személyes hit. Az Újszövetség kritikai szemlélete hitünket tisztábbá teszi és erősíti. Az Újszövetséget fátyol borítja. A leplet pusztán külsőleg jelzi, hogy a rendkívül széles és mélyreható kutatások kétségtelen eredményei ellenére fennállnak eltérő vagy egymással ellenkező tudományos feltételezések, kideríthetetlen adatok, megfejthetetlen problémák. Ezek közül a soha le nem zárul
