Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Káldy Zoltán: A nagykorúság útján. Egyházunk utolsó negyven esztendejének végigtekintése
KÁlLDY ZOLTÁN: A NAGYKORÚSÁG ÚTJÁN Szélesebb ökumené Az sem lehet vitás, hogy az új történelmi helyzetben, a szocialista társadalomban lehetőségünk volt egy igazabb ökumené építésére. Ez adódott abból is, hogy az új magyar állam a különböző egyházakat és felekezeteket egyenrangúnak tekinti. Ezzel egyidőben valamennyi magyarországi egyház szükségét látja egymás jobb megismerésének és együttműködésének. Közben az ökumenikus mozgalom világszerte előrehaladt. Az egyházi világszervezetek is fáradoztak a különböző egyházak teológiai együttműködéséért és a közös cselekvésért. A nagykorúság útján a magyarországi egyházak és felekezetek eljutottak odáig, hogy 1984. március 29-én a Parlamentben közös békekonferenciát tartottak, ami egyedülálló egyházunk életében. Az egyházak közös erőfeszítése a békéért bizonyára megtermi gyümölcseit. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulóján megköszönjük Istennek gondviselő szeretetét, mellyel kihozta népünket a háború poklából és elindította új életre egy új társadalmi rendben. De azt is megköszönjük neki, hogy ezek között a történelmi körülmények között egyházunkat a nagykorúság útjára vezette. Ezen az úton bizonyára újabb és újabb tanulnivalója lesz egyházunknak. Így reménységgel nézünk a jövő felé. Folyóiratunk fedőlapjáról Immár VII. évfolyamába lépett a Diakonia. Nem árt felújítanunk a borítólap szimbólumának — melyét Varga Győző grafikája foglal magába — jelentését. A borítólapon egy IV. századból származó római kori boltozat tégla képét mutatjuk be (a tégla magassága 42,5 cm, szíélessége 27,3 cm, vastagsága — a boltozat külső íve felé szélesedve — 2,7—5,5 cm). A nyers agyagra még kiégetés előtt ujjbeggyel rárajzolták Krisztus nevének kezdőbetűit (XP: Krisztus nevének első két görög betűje). A korai keresztyének a Krisztus-monogramot gyakran használták: hitvallásuk jeleként oltáraikat, kultusztárgyaikat, sírjaikat jelölték véle. A szekszárdi múzeumban őrzött, Űjdombováron 1933-ban felszínre került tégla egy ókeresztyén sírból származik. Mint folyóiratunk emblémájának hármas szimbolikus jelentősége van. Jelképezi a lutheri keresztyénség összefüggését az egyház első századaival: valljuk az anyaszentegyház folytonosságát. Lelőhelye emlékeztet bennünket, hogy szolgálatunkat magyar földön, e nép körében végezzük. A két görög betű pedig hitünk és keresztyén életünk középpontjába a megfeszített és feltámadt, élő Krisztust állítja.
