Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Fabiny Tamás: Beszélgetés Borsos Miklóssal
FABINY TAMÁS: BESZÉLGETÉS BORSOS MIKLÓSSAL 47 is megvannak a következményei. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy nem. Az utóbbi évek változásai mind nem fordítottak azon, hogy a becsület ma is becsület, az igazság ma is igazság. Az egyház — ha engedik, ha nem — nem tud mást mondani, nem tud mást kérni az emberektől, mint a becsületet és az igazságot. — Látom, újabb látogatók érkeztek, be kell fejeznünk a beszélgetést. Utolsó kérdésem abból fakad, hogy itt ülünk szemben egymással, köztünk több, mint ötven év. Mit üzen egy fiatalemberen keresztül 1985 ifjúságának? — Igen, ötven év. . . Ez már egy másik nemzedék. Kortársaim, barátaim már nincsenek itt, feleségemmel magunkra maradtunk. Nincs már Badacsonyban Egry József, aki mindig megható emberi tisztaságot képviselt előttem. Máig sem találkoztam hozzá hasonlóval. A művészetben, a kritikában szigorú volt, emberileg ugyanakkor elnéző. Ha valaki szidta a másikat, csak fölnézett a sakkozásból, s megvédte azt. Nem tűrte az igazságtalan korholást. Aztán nincs már Illyés sem, akivel itt Tihanyban ismerkedtem meg, és akinek közelsége oly sokat jelentett. Minden szervezés nélkül kialakult egy olyan szellemi atmoszféra, amit mi akkor teljesen természetesnek tartottunk, hogy ez olyan, hogy ez van. Amíg van, az olyan természetes, mint gyermeknek az anya. Nem volt ez semmi különösebb önképzőköri csoport, egyszerűen itt voltak, és ez természetes volt. Most, hogy nincsenek itt, érezzük a magányt. Nincs már Németh László sem, akit meg mi hívtunk ide. Nálunk volt két hétig, akkor kapott kedvet ahhoz, hogy Sajkódra lejöjjön. De tudod, kik a most érkezett vendégek? Feleségem éppen rózsáit mutatja nékik. Németh László leánya és unokája érkezett hozzánk. Igen, ez már más nemzedék.. A csodálatos halászat
