Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Andorka Rudolf: Társadalmi beilleszkedési zavarok a mai Magyarországon
10 ANDORKA RUDOLF: TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK tagjaitól igen -nagy erőfeszítéseket követel meg és még így is sok esetben si- kertelenségggel ér véget, A sikertelenség esetében a magyar társadalom tagjai körében a célokról való lemondás a tipikus reakció, ez enyhe formában az erős alkoholizálásban, neurózisban, súlyosabb esetben elmebetegségben, a legsúlyosabb formában pedig öngyilkosságban nyilvánul meg. (Amerikában, amelyre Merton az elméletét kidolgozta, elég gyakori a meg nem engedett eszközökkel, szervezett bűnözéssel az elfogadott célra, a meggazdagodásra való törekvés.) Azt is feltételezhetjük, hogy ez a mintának tekintett életszínvonal elérésére való törekvés a mai magyar társadalomban, éppen a társadalmi viszonyok egyenlőbb volta és az egyenlőség eseményének általános elfogadottsága miatt erősebb, mint ,a második világháború előtt volt, amikor a mező- gazdasági cseléd bizonyára nem gondolt arra, hogy a földesúrhoz hasonló körülményeket érjen el, míg ma a termelőszövetkezeti paraszt családok minden bizonnyal az agronómus életszínvonalát, életkörülményeit kívánják maguk is elérni. Ezért ma az erőfeszítések is nagyobbak és a kudarc okozta feszültség is élesebb lehet, így gyakoribb a társadalmi beilleszkedési zavar. Joggal felmerülhet azonban a kérdés, hogy a fent leírt anómiás körülmények között miért éppen a célokról való lemondás, a Merton-féle tipológia szerinti „visszavonulás” típusú reakció, azon belül is különösen az alkoholizmus és az öngyilkosság ennyire gyakori a magyar társadalomban. Ennek megmagyarázásához felhasználhatjuk a kulturális antropológia (így nevezik az angol nyelvterületen az elméleti igényű etnológiát) devianciaelméletét. Eszerint egy-egy kisebb-nagyobb társadalmi csoport, sőt a teljes társadalom is kialakítja a viselkedési szabályoknak és értékeknek együttesét (ezt szokták tág értelemben kultúrának nevezni), amely megmondja, hogy bizonyos helyzetekben hogyan lehet és kell viselkedni. Ha valamely kultúra előírja, hogy bizonyos helyzetekben nagy mennyiségű szeszes italt kell vagy lehet fogyasztani, le szabad részegedni, akkor ebben a társadalomban vagy kisebb csoportban gyakori az alkoholizmus (hiszen a rendszeres nagy mennyiségű fogyasztás kialakítja az alkoholtól való fiziológiai függést). Hasonló kulturális normák érvényesek az öngyilkosságra vonatkozóan (gondoljunk az 1945 előtti japán szamuráj kultúrára), a különféle bűncselekményekre (például a verekedésre), sőt talán a különféle mentális betegségekre is. A magyar kultúrában pedig mélyen beágyazva élnek az ivást, sőt bizonyos esetekben az öngyilkosságot megengedő, sőt pártoló normák. A Társadalmi Beilleszkedési Zavarok kutatási főirány Tudományos Tanácsa az e zavarok megelőzésére és orvoslására vonatkozó javaslatait három szinten fogalmazta meg. A legmagasabb szintű javaslatok a társadalom egészének jobb működését célozzák, többek között a családok erősítését, az oktatási intézmények munkájának javítását, a munkahelyek légkörének javítását, a közgondolkodás és közerkölcs javítását tartanák kívánatosnak. Mindez hozzájárulna ahhoz, hogy a mindennapi élet kevesebb feszültséggel járjon, és csökkentené a szocializációs zavarok előfordulását is. A javaslatok második szintje olyan intézmények kiépítésére vonatkozik, amelyek segíthetnek a szocializációs zavarok és akut feszültséghelyzetek következményeinek elhárításában vagy legalább mérsékelésében. Elsősorban egy családvédelmi hálótzat kiépítését javasoltuk, emellett a nevelési tanácsadók, lelki elsősegély telefon- hálózatok bővítését. Lényeges szerepe lehet az önsegítő csoportoknak és önkéntesen szerveződő támogató szolgálatoknak. „E tevékenységbe minden vállalkozó egyént, csoportot be kell vonni, így az egyházakat is” (I. kötet, 179.
