Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
94 KULTURÁLIS FIGYELŐ való összefüggésére hívta föl a figyelmet, többek között azzal is, hogy „fordított” sorrendben, tehát igazságosságról és békéről beszélt, nyitott fülekre talált, mert számos értékelés emlékeztet rá (Hafenbrack, Lutherische Monatshefte 1983, 9, 360; Eduard Lohse, Lutherische Monatshefte 1983, 10, 444). Az elérhető sajtóban, mely magától értődőén csak töredékes lehet, feltűnően nagy teret foglalnak el a női szempontból, nők által készített értékelések (Irmela Koerner, Lutherische Welt-Information 1983, 35; Constance Parvey, Lutherische Welt-Information 1983, 36; Johanna Linz, Lutherische Monatshefte 1983, 10, 441—442). A nők tudatosan törekedtek arra, hogy képviseletük részaránya növekedjék és ebben jelentős sikereket értek el (Amszterdam 1948: 6 százalék, Vancouver 1983: 29 százalék), hiszen még kelet-európai ortodox egyházak is delegáltak nőket a világgyűlésre. Ügy látszik azonban, hogy nemcsak hozzáértés tekintetében jelentenek kihívást a férfiak által kormányzott egyházakban, hanem azzal is, hogy a kérdéseket női szemmel és mentalitással közelítik meg: „Csak szerető és szolgáló hatalom képes megváltoztatni a világot” — írja erről Johanna Linz —, de „a nőknek is nehéz ezt az új stílust saját maguk számára fölfedezni és benne kitartani”. Visser’t Hooft egykori főtitkár szerint az ökumené kritikus szakaszában van és a klíma jelenleg nem kedvez a feleke- zetközi együttműködésnek (idézi Walter Wolf, Lutherische Welt-Information 1983, 35), a Hit és Egyházszervezet Bizottság által kidolgozott és az egyházak elé terjesztett ún. „Lima-jelentés” (magyarul megjelent: Theologiai Szemle 1982, 6, 321—338) és az ennek alapján készült liturgia mégis alapvetően hozzájárult valamennyi értékelés szerint ahhoz, hogy növekedjék a megértés és az együttműködési készség a különféle tradíciókat képviselő delegátusok között. E dokumentumok hazai egyházaink részéről is tudományos teológiai és gyülekezeti szinten egyaránt alapos tanulmányozást és figyelmet igényelnek. Feszültségek, súlyos ellentétek vagy megoldhatatlannak tűnő konfrontációk megszűnésével számolni bizonyára illúzió lenne bárhol is ezen a világon. Az egyházi élet és az ökumenikus mozgalom sem kivétel. De nem mindegy, hogy a különböző közösségek ezeket a feszültségeket hogyan élik át, hogyan viselik és hogyan igyekeznek megoldásra vinni. Az Egyházak Világtanácsa vancouveri nagygyűlése ebből a szempontból, ha nem is mértékadó példa, de talán valóban reménytkeltő szikra. Reuss András
