Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
86 KULTURÁLIS FIGYELŐ fordít minket — embertársaink felé, hogy embertársaink javáért és üdvéért élve Neki szolgáljunk” (22. old.). Az egész lutheri irodalmat lehetetlen közreadni, de egy átgondolt válogatás igényt tarthat arra, hogy nemcsak keresztmetszetet szolgáltat, hanem a reális megítélésre alapot nyújt. Érezhetően fáradozott ezen Prőhle Károly. Nemcsak egy személyt mutat be saját írásainak mai nyelven történő közlésével, hanem egy kort és egy — teológiai szemmel könnyebben, egyébként nagyon nehezen érthető és érzékelhető — állapotot, a „status confessionis”-t, a vallástételt kívánó helyzetet. Távol álljon tőlünk, hogy lekicsinyeljük a Kis- és Nagy kátét, de az előbb említett szempontok szerint minden gondolkodó, a középkor filozófiája iránt érdeklődő ember — világnézeti hovatartozástól függetlenül — nélkülözhetetlen anyagként olvashatja az Értekezés a keresztyén ember szabadságáról és a Keresztyén hit fő tételei vagy más címen a Schmalkaldeni cikkek tételeit. E kettő egymás mellett mint a lutheri életmű két kivonata, mégis fő esszenciája jelentkezik. Ennek a szellemi tőkének ismeretét nem nélkülözheti az az ember, aki Lutherről és az evangélikus gondolkodásról nyilatkozik vagy azt ismerni szeretné. Ezekben, mint egy kohóban érlelődött maga Luther is reformátorrá (ezt a momentumot érzékeltetik a szerző által elhelyezett alcímek is), de mindenekelőtt sok felszínes véleménnyel szemben igazolhatóan az egész egyházért érzett felelősség és a megújulásért vívott küzdelem páratlan erejű képviselőjévé. Kinek ajánljuk ezt a művet? Minden érdeklődő, kutatni és összefüggéseket felfedezni vágyó olvasónak, aki nem elégszik meg azzal, hogy Luther életének fő állomásait, események színes történetét ismerje filmről, regényből, népszerű cikkekből az évforduló kapcsán, hanem azt is meg akarja érteni, hogy mi volt az a bázis, aminek alapján Luther kimondta: „itt állok, másként nem tehetek”. Ám nemcsak ebben a történelmi precízirozásban nyújt segítséget ez a nagyobb részében eredeti szövegből újra fordított anyag, hanem mindenek előtt a Prőhle Károly által megfogalmazott aktuális kérdésben: mit jelent evangélikusnak lenni? Ma, a felekezetek közötti dialógusok korában, a különböző világnézetek és filozófiák konfrontációinak idején egyetlen olvasó, egyetlen gondolkodó evangélikus sem fogadhatja el szolgai módon vagy valamiféle tradicionális büszkeséggel, hogy lutheránus öntudata van. Felelet ez a könyv és eléggé fel nem becsülhető kincs ott, ahol identitásunkról kérdeznek meg minket vagy faggatjuk' önmagunkat. Mint alap és forrás igazítanak el aktuális kérdésekben az itt közölt mondatok. Bár az alkalmazott új alcímek bizonyos mértékig gyengítik az eredetiség érzését, ugyanakkor nélkülözhetetlen segítséget nyújtanák az olvasónak a lutheri életmű szakértőjétől. Köszönet a szerzőnek, hogy épp ebben az esztendőben, Luther születésének ötszázadik évfordulóján egy nagyon munkaigényes, sok aprólékos utánjárást, gondos fordítói munkát igénylő művet adott át a jelen és az elkövetkező időszak olvasóinak, Luther után érdeklődő kutatóknak, lutheránus lelkészeknek, a reformátort megismerni vágyó laikusoknak. Szabó Lajos Isten kémje L’espion de Dieu. Pierre Joffroy könyve Kurt Gersteinről 1942-ben egy szép, nyári nap csöngettek a berlini nunciatúra kapuján. A portás előtt egy 2 méter magas, fekete egyerruhás SS-tiszt állt. Sürgősen beszélni kívánt a pápa követével. A portás természetesen elutasította. Közben kijött egy kisebb rangú tisztviselő, akinél a csúszópénz megtette a hatását. Sturmführer Kurt Gerstein pár perc múlva ott állt Cesare Orsenigo, a 69 éves, jó erőben levő, kemény arcélű, c. érsek előtt, aki inkább látszott falusi plébánosnak, mint diplomatának (nem is végezte a diplomataképző Vatikáni
