Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
84 KULTURÁLIS FIGYELC A Luther-kiállítás második fő vonalát a magyarországi reformáció első két századának emlékei alkották. E korszaknak vannak széles körben ismert, de ritka és rejtett kincsei is. Ez utóbbiak közé tartozik a kiállítás magyar fejezetét indító két búcsúengedély, amelyet a felvidéki Máriássy és Kapy családok tagjai eszközöltek ki a XVI. század elején a pápai követ útján. Kevés, de biztos adataink vannak arról, hogy hazánk területén is viták és kudarcok kísérték azt a pápai kísérletet, amely nemcsak az egyházi büntetés elengedését, hanem a bűnök megbocsátását, sőt a földöntúli szenvedés megrövidítését is kilátásba helyezte a búcsú meghirdetésével. A középkori egyház gyakorlatában mutatkozó visszaélések iránti ellenszenv és a megindult reformációs mozgalom megértetése lehetett az oka a lutheri tanok gyors befogadásának, amelynek több dokumentumát mutattuk meg, így a budai és rákosi ország- gyűlések végzéseit. — „Lutherani om- nes ... comburantur” (a lutheránusok mind megégettessenek). Habsburg Mária királynénak sokat vitatott hitbeli állásfoglalásához érdekes adalékként szolgált 1527-ben Luthernek a királynéhoz intézett „Vigasztaló Zsoltárok” című könyve. Ez érdekes módon ugyanazt a zsoltárt is tartalmazza, amely Luthernek a múlt század végén közismertté vált 1518-as eredeti kéziratában szerepel, és a Magyar- országi Evangélikus Egyház tulajdonában van. A két dokumentum — a könyv és a kézirat — először volt együtt látható hazánkban. A történelem úgy hozta magával, hogy Magyarországon csaknem egyidő- ben jelentkezett a reformáció és a török veszély. A kiállításon elhelyeztük Luthernek azokat a műveit, amelyekben a török kérdéssel kapcsolatban hallatta szavát és amelyekben sok magyar vonatkozású utalással is találkozunk. A mohácsi vész utáni új helyzetben ott tudott gyorsan gyökeret verni a reformáció, ahol személyi patrónusok vagy városi tanácsok álltak ügye mellé. A Perényiek, Nádasdyak, Thurzók, Drágffyak, enyingi Törökök és más famíliák; a Felvidék és Erdély városai is befogadták a nagyobbrészt wittenbergi egyetemről visszaérkezett prédikátorokat. E kapcsolatokra bizonyító erejű dokumentumok a kiállított könyvekben szereplő dedikációk. A könyveket áthatja a lutheri teológiai gondolkodás és történelemszemlélet, s az utóbbi nyomán a magyar reformáció sajátos történelemlátása. Megjelennek új irodalmi műfajok: káté, gyülekezeti énekeskönyv, teológiai vitairat. Ritka értékeink azok az autográf levelek, amelyek a reformáció első képviselőitől — Gyzdawyth, Sylvester, Dévai —, majd a második generációban Bornemisza, Sztárai és mások kezéből ránk maradtak. Gyzdawyth Péter Pápáról 1534-ben írt levele pl. kortársi tanúbizonyság arra, hogy Sylvester egyéniségében ne csak a humanistát lássuk, hanem azt is, aki — amint ő írja — „Zalában először emelheti fel Krisztus zázlaját és az evangéliumi igazság tanítását”. Hogy mennyire napirenden volt egy magyar nyelvű Újszövetség kiadása, arra Dévainak Ná- dasdy Tamáshoz írt levele a bizonyíték: Dévai Nümbergben járván utánanézett annak, hogy ott van mód magyar nyelvű Újszövetség kinyomtatására. Ez érdekes adalék a végül is 1541-ben Sár- várott megjelent végleges Újszövetség- fordítás előtörténetéihez. A német és a magyar reformáció korai kapcsolatai az erdélyi reformátorok (Honterus, Heltai) munkásságában is tényszerűen kimutathatók. A protestáns felekezeti osztódás emlékei sorakoztak fel azokban a tárlókban, amelyek a Nádasdyak evangélikus és a Batthyányak helvét irányú prédikátorai közötti éles polémia nyomtatott dokumentumait mutatták be. A kiállított anyagból is kitűnt — s ez semmiképpen nem tendenciózus válogatás eredménye —, hogy a XVI. század mohácsi vész utáni Magyar- országában a szellemi hegemónia a protestánsoké volt. A gondolkodásbeli és szellemi átalakulásnak külső formái főleg politikai okokból csak ezután, a XVII. század elején állandósultak. A nemeseknek, városoknak és véghelyeknek szabad vallásgyakorlatot biztosító bécsi béke (1606) lehetőséget adott evangélikus nádor választására. Az Illésházy István.
