Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Fabiny Tamás: Isten kommunikációja a világgal
70 FABINY TAMÁS: ISTEN KOMMUNIKÁCIÓJA Jézus vonalvezetése Az asszony eltérítési kísérletei víz („adj innom!”) élő víz („ha tudnád, ki kér tőled, te kérnéd tőle ezt”) ez örök életre buzgó forrás lehet (mintha meg sem hallaná a gúnyt) „hívd ide a férjedet is!” (mintha neki is akarna adni, pedig ...) „tudom" — rámutat élete kritikus pontjára kicsoda Jézus, hogy tőle, a mások által megvetettől kér vizet? kételkedik: merítőedénye sincs (ironikus célzás az itatásra) praktikus: „adj!” (de félreérti: forrásra gondol) „nincs férjem” „próféta vagy?”, s mintha erről jutna eszébe: „Jeruzsálem vagy Garizim?” objektíve érti: „igen, majd eljön a Messiás” A beszélgetés vége csodálatos: az asszony megérti a rejtélyes, kódolt „én vagyok”-ot, amely az Istennel való azonosság kifejezése. Fellármázza a várost, hogy talán megtalálta a Krisztust. E beszélgetés alapján Jézus kommunikációjának néhány általános jellemzőjét is felvázolhatjuk: a) Az üzenetet hitelesen megőrizte. (Jn 17,4: „elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem”; 17,8: „azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem”; 17,26: „megismertettem velük a te nevedet, és meg is fogom azt ismertetni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük”.) Csak küldetésének ez a hűséges betöltése tehette lehetővé a külső alkalmazkodást oly módon, hogy az üzenet belső lényege csorbát ne szenvedjen. b) Ezt a külső alkalmazkodást, amelyben a másik gondolatait fel-felvéve Jézus beleélte magát annak helyzetébe, alázatnak is nevezhetjük. Tiszteli kommunikációs partnerét, mindenkiben az embert látja, még a bűnösben is. c) Feltűnő Jézus türelme. Nem sürgeti a látványosan gyors, ám kétes értékű vagy tiszavirág életű sikereket. Ma, amikor a kommunikáció hengesem-sem, hanem: „eljön az az óra...” ^ „ÉN VAGYOK’’
