Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Emléksorok az orosházi evangélikus gimnázium évkönyvéből, 1943
HALÁSZ KRISTÓF: A TERMÉSZET NEM OLYAN... 57 pőfűző kioldódása — olyan időzítéssel futnak együvé, hogy élet-halál kérdésében válnak döntővé. Véletlen? Mondhatjuk annak is, mert természetképünk ma semmiben sem olyan, mint valaha volt, és a jövőben megintcsak más lesz. A természet tükre a földi ember számára mindvégig homályos marad még akkor is, ha tudományunk segítségével egyre jobban megvilágítjuk. Ez a világítás csak a természet törvényeit, azok acélvázát tükrözteti mind fényesebben. E törvények teremtőjét semmiféle reflektor nem teheti földi szem számára láthatóvá. Pedig a természetben is jelen van, és a természetet Pál apostol módjára szemlélő ember tudatában fölsejlenek az ott levő Isten ismerős, csodálatos vonásai. Emléksorok az orosházi evangélikus gimnázium évkönyvéből, 1943 A nevelésről: „Arra törekedtünk, hogy ifjúságunk minél inkább megértse, reá is kötelességek várnak ... A hivatástudat és felelősség elmélyítésére nagy gondot fordítottunk ... Tanulóink a regős kirándulások alkalmából mindinkább megértették, hogy minden magyart egyformán testvérüknek kell érezniök. A különbség elsősorban nem abban van magyar és magyar között a munka értékére nézve, milyen munkát végez valaki, hanem abban, hogyan végzi azt a munkát, melyet őrhelyén el kell végeznie.” Az igazi hitről: „Iskolánk nagy gondot fordít a felekezetieskedéstől mentes vallásos nevelésre. Hiszen egyének és közösségek sorsa sokban függ attól, milyen erővel él bennük a hit. Az Istenben bízó lélek, Isten gyermeke, köny- nyebben elviseli a csapásokat, kerüli a kevélység és. hiú gőg üres formáit, igazságosabb rend utáni vágyakozás s az ennek eljövetelében való hit ott él a lelkében ... veszedelmes, ha a hitben élő ember külső jeleivel akar csupán ékeskedni a társadalom, ha üres formák és kongó szólamok megnyilatkozásai hallatszanak, de hiányzik az Isten keresésének szomjúsága, a bűnből való szabadulás erős akarása, a mély felelősség lelke mások boldogulása iránt mind lelkűk üdvössége felé való törekvésükben, mind pedig földi életük anyagi, gazdasági alapjainak biztosításában. Az igazán hitben élő embert a mély felelősség lelke hatja át, maga is jobbá akar válni, s jobbá akarja tenni a világot, építeni akarja Isten országát. Az igazán hitben élő ember tevékeny, aktív lélek ... nagy értéke az egész emberiségnek.” A tanárokról: „A tanár nem egyszerűen hivatalnok. A magyar kultúra prófétájának kell lennie. Amilyen áhítatos, felemelkedett lélekkel áll oda a lelkész az Ür oltára elé a templomban, a tárgyi tudás teljessége mellett ugyanolyan lelkesültséggel, a kultúra eszméitől való átitatottsággal, egyéniségéből, lelkületéből szinte sugározva a fennköltebb szellemiséget, kell a tanárnak a kultúra templomában, az iskolában tanítványai elé a katedrára lépni...” „Áhítatos lélekkel állunk meg a magyar művelődés sok ismert nevű s névtelen katonájának nagysága előtt. Nekik köszönhetjük, hogy van különarcú kultúránk, nyelvünk, hivatástudatunkat őrző hagyományaink, hogy magyarok vagyunk. Mindaz, ami ott van a magyar kultúra végtelen tárházában, őáltaluk is van, mindaz, ami ezután lobog fel, az ő példájukból, önfeláldozó lelkesedésükből is táplálkozik.”
