Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: Dévai Mátyás egy ismeretlen levele?
RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: DÉVAI LEVELE? 19 Sággal vesz tőle búcsút. Ezek az adatok a felfedező Heinz Scheiblét arra késztették, hogy a levélíróban Dévai Mátyás magyar reformátort sejtse. Ennél tovább nem jutott, a továbbiakat a magyarországi kutatástól várta. Dévai Mátyásnak eddig nyolc saját kezű levele bukkant föl. A most előkerült irat és a hiteles Dévai-levelek összevetése bárkit meggyőzhet arról, hogy a csonka kézirat nem Dévai Mátyás kezétől származik. A reformátor egyenletes, jól folyó írásánál jóval gyakorlatlanabb kézre vall. További vizsgálódásokkal kell tehát próbálkoznunk, hogy a korai reformátornemzedék e jelentősnek tűnő személyét fölfedjük. Az első kérdés az, hogy valóban magyarországi-e a levélíró. Az lehetett, mert hitelezőjéül magyar diákot, egy bizonyos Demetriust nevezett meg, akinek majd megadhatta tartozását. A már megállapított 1540-es évtizedben egyetlen ilyen keresztnevű magyarországi diákról tudunk Wittenbergben, Batizi Demeterről, ö 1540 október 22-én iratkozott be az egyetemre, és 1544 szeptember 4-én lett magister. Még azt is tudjuk róla, hogy valami kis fölösleges pénze is volt odakint, mert más társának is adott kölcsönt.2 Ezzel újra szűkítettük az időhatárt, mert most már a levélírót az évtized első felében kell keresnünk. Többször említi levelünk dr. Basilius Monnert, akit valami tiszteletdíj illet meg. Monner frissen elnyert doktorátusa után a szász választófejedelem, János Frigyes fiainak nevelője lett. 1543 tavaszán alumnusaival Wittenbergben tartózkodott, mert a két herceg április 29-én szüleik és az egyetem tanári kara előtt beszédet mondott, ami nyilvános vizsgaféle lehetett egy tanulmányi időszak végén. Ezt a dr. Basiliust hallgatta tehát az egyelőre ismeretlen János és az ugyancsak vezetéknév nélkül említett István is. Szokás volt a wittenbergi egyetemen, hogy az újonnan érkezők többkevesebb ideig magántanárt hallgattak, hogy hozzánőjenek az egyetemi követelményekhez. Általában a magisterek közül kerültek ki ezek a praecep- torok, akik több tanítvánnyal közösen foglalkoztak, magániskolákat működtettek. Ezeknek a külön instruálásoknak az árát az egyetem szabta meg a vizsgadíjakkal együtt. A diákok egyetemi költségeinek jelentős részét éppen a magántanároknak járó illetmény képezte. Akinek doktor volt az instruktora, és méghozzá a választó fiainak nevelője, az az átlagos egyetemi hallgatóknál jobb anyagi támogatással rendelkezhetett, arról nem is beszélve, hogy a hercegek „padtársa” volt, tehát aligha kereshetjük a polgárfiúk vagy a nemesi familiárisok körében. János kiemelt társadalmi helyzetére mutat már az is, hogy pénzügyeit nem maga intézte, hanem verzátusabb honfitársa gondoskodott róla. Magyarországi nemesifjú akkortájt Wittenbergben csak Alaghy János volt, aki éppen a hercegi vizsgaünnepélyt megelőzen, tehát az előkészítő időszak végén, április 25-én iratkozott be az egyetemre. Róla már föltételezhetjük, hogy vállalhatta a nagy költséget, meg a doctor- praecepíor tanítványai között is helyet foglalhatott. Alaghy János ugyanis a gazdag és hatalmas, de gyermektelen Serédy testvérpár, Gáspár és György özvegy húgának fia volt. Neveltetéséről Serédy Gáspár gondoskodott, úgy is, mint majdani örököséről. 1539-től Leonhard Stöckel iskolájába járt Bártfán. Egész életében megmaradt az ott és Wittenbergben megismert lutheri tanok védelmezőjének. Hűségét mutatja, hogy halála évében nagy összeggel támogatta egykori tanára, Stöckel irodalmi hagyatékának kinyomatását. Doktor Basilius, akiről fönnmaradt, hogy szeretett tanítványaival „parádézni”, a Stöckelnél pallérozott magyar mágnásifjúval sem vallhatott szégyent. Az a bizonyos István, aki pedig vele együtt hallgatta Basiliust, talán Gávay 1st-
