Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Körkérdés: Fiatalok keresztyén életvitele
KÖRKÉRDÉS: FIATALOK KERESZTYÉN ÉLETVITELE 87 lehetek együtt a többi fiatallal minden munkájukban, minden együttléten. Ilyenkor szoktam nyűgnek érezni „különleges helyzetemet”. De hiszem, hogy ahol valóban szükség van rám, oda Isten úgyis elvisz! Hiszen neki hatalma van mindenek felett. Az iskolában soha nem volt bajom a hitem miatt. Tanáraimmal, diáktársaimmal jó viszonyban vagyok. Nem szóval, hanem cselekedeteimmel, munkámmal igyekeztem bizonyságot tenni az evangéliumról. S akinek adatott fül a hallásra, az meghallotta. Isten barátokat is adott nekem, akikkel kis közösséget alkotunk. Kirándulásokon, táborozásokon együtt olvassuk, hallgatjuk az igét. Emellett végezzük mindennapi munkánkat. Más fiatalokkal való kapcsolataim alapján úgy látom, hogy a mi generációnk számára a hit vagy ateizmus nem válaszfal, ha valamit cselekedni kell. Feleke- zetétől, világnézetétől függetlenül mindenki felelős munkájáért, a másik emberért, az egész emberiségért. Vallom, hogy a béke nem a tárgyalóasztaloknál, hanem az egyes embernél kezdődik, ezért törekszem mindenki irányában a sze- retetre, a békességre. Hiszem, hogy noha parányi része vagyok a világnak, parányi cselekedeteimnek mégis súlya van! (A sóból is csak keveset használ az ember, az étel mégis ízes lesz tőle!) Ezzel a felelősségtudattal, Istenre függesztett szemekkel, a tőle kapott erővel járom én sajátos hétköznapi keresztyén utamat. P. O. egyetemi hallgató
