Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Dér Endre: Pótszülők (novella)
DÉR ENDRE: PÖTSZÜLŐK 79 Nézd, úgy nő a foga, mint az enyém... Andriska — szólt a fiúnkhoz —, mutasd csak te is! Pont az alsó lenti két foga magasabb, mint a többi! A gyerekek hosszan nézegették a fogaikat, melyiknek hullott ki előbb, melyiknek nőtt hosszabbra ... — És a szája kicsit szigorú, mint apámnak ... — csodálkozik az asszonyom. — Nézd olyan kemény, akaratos álla van, mint a Bálintoknak általában ... Estére Panni mellém ült a társalgóban. Olyan szorosan bújt hozzám, hogy ha átölelem a karommal, nem is lehetett látni. Én a tévét néztem, ő engem, meg a fiamat, Andrist. Este nyolc órakor, mikor a kicsikért jöttek a felügyelőnők, szinte kiürült a társalgó, de Panni tudomást se akart róla szerezni. Mintha a takarodó neki nem is szólna... mintha ő nem az egyformaruhás árva gyerekek közé tartoznék ... Ö nem is itt van most, hanem valahol messze . .. A felügyelő tanárnő felénk közeledett. — Panni! — szóltam neki. Ö ránézett a tanárnőre, aztán rám, mintha minden-minden csak tőlem függne. Nagyon nehéz lett egyszerre a szívem. András fiam zavartalanul nézi a tévéműsort és mellettem egy ugyanolyan idős kislány arra vár, hogy ugyanolyan körülményeket és ugyanolyan biztonságot nyújtsanak számára, mint András fiamnak ... — Menj, Pannikám, le kell feküdni. András, gyere, nyolc óra van már... Panni elment a felügyelő tanárnővel. Nagy csudálkozásunkra a következő napon valaki kora reggel kopogott az ajtón. Panni volt, két másik kislánnyal. — Az uszóövért jöttünk — mondta az egyik, nagyobbacska kislány, Erzsiké. — Ja, igen — mondta a feleségem. — Panninak megígértem tegnap, hogy odaadom Andris úszóövét, ha Andris beleegyezik. A három kislány Andrisra nézett. — Odaadom. A feleségem Panni kinyújtott kezére tette az úszóövet. A kislány úgy tartotta a karjában, mint egy igazi, mégis hihetetlen csodát, mint valami megfizethetetlen drágaságot. Erzsiké kivette Panni kezéből az övét és gyorsan, hadarva mondta: — Én is úszhatok vele, ugye, néni, mert mi egyszerre megyünk ki a Balatonra... — Az úszóöv Pannié ... Ha ő megengedi, én nem szólok bele. Annak adja ő, akinek akarja ... A kislányok faggatni kezdték Pannit: — Nekem engeded először? ... Nekem adod? ... De Panni egyre csak minket nézett. — Szólj már, nekem adod?! Panni bólintott. A feleségem megsimogatta az arcát, Panni elbújt az asszony karjai közé. Mindketten elérzékenyültünk, csak Panni volt erős. Nem mozdult mellőlünk, csak akkor, mikor reggelihez csengettek. Este megint meglesett bennünket, amikor hazajöttünk a fürdőzésből.
