Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Kékén András: A kompromisszum mint etikai probléma
72 KÉKÉN ANDRÁS: A KOMPROMISSZUM például a közösség rendje —, melyet csak az erőszak eszközével lehet realizálni, s az erőszak, mint eszköz, bűnös. Ha tehát a célt el akarjuk érni, a legtöbb esetben kénytelenek vagyunk belső meggyőződésünk ellenére is igénybe venni a szükségszerű, de bűnös eszközöket. Tagadhatatlanul józan látás ez. De nincs-e igaza ezzel a realitással szemben is Jézusnak, aki szerint ördögöt ördöggel nem lehet kiűzni? Ez a jézusi szó lehetetlenné teszi az egykori jezsuita gondolkodást: finis sanctificat media, (a cél szentesíti az eszközöket), sőt magában foglalja azt a sokszor megtapasztalt igazságot, hogy a legjobb cél is szennyessé és torzzá válik szennyes és torz eszközök alkalmazása miatt. Ismerkedjünk meg végül H. Steubinggal, aki Der Kompromiss, als ethisches Problem (1955) című művében azt írja, hogy a kompromisszum elkerülhetetlen a keresztyén ember életében, de az igazi kompromisszumnak feltételei vannak. Az egyik az, hogy bár megalkuszunk a helyzettel, az erőviszonyokkal, a szükséges eszközökkel, soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy Isten akarata a végső norma. A másik feltétel: a kompromisz- szumnak mindig tekintettel kell lennie a felebarát érdekeire, soha nem szabad tehát a szeretet ellen kötni kompromisszumot. S a harmadik feltétel: ha a szükség rá is kényszerít a kompromisszumra, bátran bízzunk a bűnbocsánatban. A megalkuvás élethelyzetében tehát legyünk nagyon alázatosak. S ugyanakkor hívők. Van kegyelem, mely elfedi a kompromisszum bűneit is. Ebből az igénytelen ismertetésből talán nem tűnt ki kellő élességgel az, hogy korunk legáltalánosabb erkölcsi kérdéséről volt szó. Naplók, regények, színdarabok viaskodnak vele. Ezek közül a legismertebb s leginkább vitatott Hochhut Helytartó című. drámája, melynek magyar fordítása a napokban jelent meg. A dráma központi magva az a történeti tény, hogy XII. Pius pápa, Krisztus hivatalos földi helytartója konkordátumot, azaz kompromisszumot kötött a hitlerizmussal. Hitler megígérte, hogy megengedi a 30 millió német római katolikus szabad vallásgyakorlatát s valami önállóságot biztosít a német katolikus egyháznak. A pápa viszont szemet hunyt ama tény fölött, hogy a hitleri rendszer sok millió embert gyilkolt meg a legnagyobb embertelenséggel. Sokan vannak, akik azt vitatják, hogy a pápának igaza volt. Belenyugodott a kisebb rosszba a nagyobb jó érdekében. Ha visszagondolunk Steu- bing feltételeire, akkor a német konkordátumot tipikusan rossz kompromisz- szumnak kell minősítenünk. Felebarátunk kárára, a szeretet ellen soha nem köthetünk kompromisszumot. Ismertetésünkből talán az sem tűnt ki elég élesen, hogy egészen gyakorlati kérdésről volt szó. Nekünk magunknak is szinte naponként viaskodnunk kell: mikor s miben legyünk engedékenyek, s mikor és miben legyünk hajthatatlanok? A Steubing-féle második feltétel minket is eligazíthat. A szeretet ellen semmit sem szabad cselekednünk. S mivel a szeretet parancsa Isten igazi s egyetlen parancsa, ha ezt a magunk helyén, a magunk módján, a magunk talentumainak mértéke szerint megtartjuk, akkor az isteni törvényt teljesítettük. Isten adjon nekünk bölcs hajlékonyságot minden dologban — a szeretet kivételével. A szeretet dolgában pedig adjon megalkuvás nélküli hajtha- tatlanságot. 1966. május 17.
