Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Torday Aliz: Élet és mű. Polgár Rózsa művészetéről
TÖRD AY ALIZ: POLGÁR ROZSA MŰVÉSZETÉRŐL selyemruháit is érdemes szemügyre vennünk. A legnemesebb alapanyaggal dolgozik: tisztaselymet, hemyóselymet használ. Könnyű, lágy anyag, gyöngyházfénye önmagában is ünnepélyessé teszi. Csodálatos lepelruhának, hiszen amellett, hogy követi a test vonalát, redőzete, esése mindig harmonikus. Csakhogy a huszadik század asszonyai aligha járhatnak peploszban. Polgár Rózsa nagy találmánya: az anyagra festi rá a leheletfinom árnyalat- redőket, úgy teszi redőzötté a ruhát, hogy csak az árnyékokat festi kontúr- nélküli átmenetté, felhasználva az alapszín sötétebb tónusait. És ezek a színek is, mind a gyöngyszínek, kagylószínek szinte párásán áttetsző tónusai, drappok, barnák, frézek, vörösek égi másai. Ez a módszer fejlődik, nemesedik tovább paravánjain. (Ezek az arisztokratikusnak kikiáltott spanyolfalak talán ismét visszatérnek a lakásbelsőbe.) Polgár Rózsa selyemből készíti lapjaikat, amelyek akár megvilágítva akár átvilágítva értékes új képet adnak, ötvözve a használati tárgyat a lakást díszítő, azt hangulatilag más szférába emelő művel. A művész tudja azt is, hogy emberi alak is megjelenik a paraván egyik vagy másik oldalán. Atsej- lését, árnyékát ugyancsak a mű összetevőjévé teszi, valósággal bekomponálja. Innen már csak egy lépés vizes dobozainak pszeudo világa. A Vizes doboz selyemfestéssel készült. A selyemszálban nagyszerű lehetőségek vannak. Egyik tulajdonsága az áttetszőség; a ráfestett „víz” ezért lesz meghökkentően igazi. Polgár Rózsa a kockát, amelyekre a vizes oldalakat festette, meg is billenti — a pontos felfüggesztés a bemutatás alapja! —, így a festett víz valódiként kezd viselkedni! Lágy anyagokat kétszerez a művész, lágy felületen hozza létre egy másik lágy anyag, egy másik, hasonló formaváltozásokra alkalmas anyag képét. Ruha és redő, selyemdoboz és víz között hoz létre új kontaktust, ami új kapcsolatot jelent valóság és mű, mű és közönség között is. Visszatérve az eredethez: ennek a szemléletmódnak a letéteményese a katonapokróc is, amely textilt (gobelint) hoz létre a textil (pokróc) ábrázolásával. A gobelin az értelmező szótár szűkszavúságra — tehát lényegre — törekvő megfogalmazása szerint: kézzel szőtt, valamit ábrázoló faliszőnyeg. Ez a valami a művészettörténet távlatában következő lehet: bibliai jelenetsor, történelmi kép, „verdür” — azaz természetábrázolás növényekkel, állatokkal —, épületek, kastélyok, várak képe, keleti jelenet, jelkép, nemesi jelvény, fegyver, geometrikus jel, ornamentika. A huszadik század gobelinjeinek sora tematikában alig, ábrázolási módban változtatott csak az előképeken. A gobelin huszadik századi újraéledésével egyidejűleg indult meg az a folyamat, amelyet ma már elfogadott szakkifejezéssel „új textilnek” nevez a művészettörténet. A címke a textil megteremtésének, megmunkálásának ezerféle útját takarja: szövés, kötés, horgolás, hímzés, applikáció, fonás, gyű- rés, hajtogatás, feszítés, szabás, varrás során létrejött textilek léptek a kiállítási termekbe. Papír, műanyag, haj, film is helyet kapott itt, amint hajlandó volt textilként viselkedni. Polgár Rózsa ebben az ingerlő kavalkádban döntött úgy, hogy hűséges marad a szövéshez. De nem hagyta érintetlenül a lehetőségek megnyitása. Gyűrött textilt, hajtogatott darabot, hullámzó gyapjút, papírt, könyvet, igazolványt, dobozt szőtt gobelinné. Így vált gobelinje valaminek az ábrázolásává, és így lett új textillé egyben. Ha tágabban szemléljük a huszadik század művészetét, nyilvánvalóvá válik, hogy a hajdani stílusok és irányzatok helyébe egyéni indíttatású, a
