Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Torday Aliz: Élet és mű. Polgár Rózsa művészetéről
TORDAY ALIZ Élet és mű Polgár Rózsa művészetéről Katonapokróc. Szőrből, gyapjúból szőtt darab. Sötétszürke, piros-fehér-zöld csík jelzi hovatartozását, leltári szám a sorozatból is meghatározott egyediségét. Szúrós, kemény, durva. ,,Pokróc”-sága irodalmi értékkel is bír: nagyon durva, aki „olyan, mint a pokróc”. Ma már ilyet, újat, nem is lehet kapni. Szelíd, puha, könnyű jelző illik a mai takarókra. A pokrócok lassan elkoptak, takaróból a földre kerültek, esetleg vasalópokróccá avanzsáltak, felmosóronggyá tépődtek, vagy kikerültek a kutyaólba. Aki a második világháborút megélte, és találkozik egy ilyennel, legalábbis elgondolkozik, s egy percre szomorú lesz. * Polgár Rózsa nem akarja, hogy felejtsünk. Katonapokrócot szőtt gobelinné, az elfelejtés elől emlékezetünkbe idézte a közös múltat, elmondva benne még egy saját múltat is, amely tragédiát sejtet, egyéni tragédiát, annak a HR 32/1945 leltári számmal jelölt, átlőtt kopottas pokrócnak a tragédiáját, amely ezt a címet viseli: Egy takaró 1945-ből. Címet visel, mert a katonapokrócot megőrző gobelin az 1980-as szombathelyi 6. Fal és Tértextil Biennálé sikeres darabja lett. Tehát műalkotás. Polgár Rózsa életét is, művészetét is jelesül reprezentáló darab. 1936-ban született. A második világháború végén 9 éves. Apja távol, anyjával, kishúgával él, amikor azt a bizonyos katonapokrócot átszakító repesz- darab a két gyereket testével védő édesanyát megöli. A félárva kislányok élete megváltozik, különösen a nagyobbá. Érettségi után azonnal dolgozni megy, s csak később tanulhat tovább. 1967-ben szerez diplomát az Iparművészeti Főiskolán. Bár gobelin-szövő szakon végez, az időszak nem kedvező, ebből a munkálkodásból aligha lehet megélni. (S bár 1968-ban megpezsdül a légkör a textil körül, a meggazdagodás azóta sem a textilművészek jellemzője.) Textilfestéssel kezd foglalkozni, ruhákat készít, ám azokat is olyan igénnyel és tehetséggel — és a közben megtanult szakmai biztonsággal —, hogy hamarosan színházak hívják meg anyagot tervezni, televíziós művek jelmezeinek társalkotója lesz. Közben, mint általában a dolgozó nők életében, megjönnek a gyerekek, akkor ők a mű, az emberalkotás-formálás minden művészi igényű foglalatosságának tárgyai. Az 1970-es évek hozzák meg művészi kibontakozását. Ekkorra tulajdonképpen két szakmát mondhat magáénak. A gobelin szövést és a selyemfestést. Birtokába jut mindaz a tudás, amely a mesterségbeli biztonságot adja. És birtokában van az a tragikus töltésű-indíttatású tapasztalat, amely a tehetség által „meglelkesítve” művek létrehozására indíthat. A leghétköznapibb, használati műfajban is tud új minőséget létrehozni:
