Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Paul Althaus: A keresztyén igazság. Részletek műveiből
52 PAUL ALTHAUS: A KERESZTYÉN IGAZSÁG hogy az a határ is átszakadt, amely általában elválasztja világunkat Isten fenséges angyalainak világától? Csodálkozunk, hogy születésekor emberek hallották az angyalok dicséretét, az örökkévalóság egész végtelen ujjongá- sát: „Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”? Az angyalok az emberiség előénekeseiként zengtek. A pásztorok hallották őket. Most pedig a keresztyénség karácsonyi éneklése kezdődik. És özönlenek az énekek. S eközben újra meg újra bebizonyosodik: angyalai által adja Isten az énekeket és az éneklést. Nemcsak kezdetben, de mindig is az angyalok azok, akik rázendítenek arra az énekre, amely a miénk is. Joseph Haydnról mesélik: a halála előtti évben, a 76. születésnapját megelőző ünnepségen Bécsben megint előadták nagy oratóriumát, „A teremtés”-! Ö maga is ott volt. S amikor elhangzott az a sodró erejű rész, amely a fény első sugarait érzékelteti, Haydnból mély megindultsággal, hitvallásszerűen bukott ki a szó: „Nem az én művem ez — valaki Hatalmasabbé.” Önmagára, saját művészetére nem ismert rá benne. Isten adta neki ezt a zenét angyalai által. Ez áll az egyház éneklésére is, karácsonyi énekeink nagyszerű karára. Nem érzitek-e mindnyájan: az, hogy földünkön így képesek énekelni halandó és bűnös emberek, hogy énekek még a halálon innen ily kimondhatatlanul ujjonghatnak: „Boldog örömnap derült ránk, Vigadjon szívünk, zengjen szánk” — az nem e világból való, hanem a végső határon túlról? Ez már egy darab menny a földön. Nem megújuló csoda-e nekünk magunknak is, hogy így énekelünk? Hiszen gyakran vagyunk lehangoltak, morgósak, szomorúak. De aztán jönnek ezek az énekek, és szárnyukra vesznek bennünket. Ezen aztán kivirulunk Jézus Krisztus iránti szeretetre, kibeszélhetetlen örömre. Rá sem ismerünk a szívünkre, a saját hangulatunkra. Valami hasonlót tapasztalunk meg, mint amiről Pál Róm 8-ban beszél: „Segít a Lélek a mi erőtlenségünkön”. Gyakran nem találjuk el, miképpen is énekeljünk, de az ő Szentlelke, az Isten angyala közbenjár értünk kimondhatatlan ujjongással: egyszerűen énekelnünk kell és képesek is vagyunk erre! S ez az éneklés ajándék, mellyel Isten lep meg minket ismételten angyalai által. Ebben valamelyest már be is teljesedett, amit Luther karácsonyi éneke zeng: Ügy jött a földre szegényen, Hogy minket gazdaggá tegyen, Hogy mint mennyben az angyalok, Már itt lehessünk boldogok. Ilyen énekléssel már ma az angyali karban találjuk magunkat. Fordította Bodrog Miklós
