Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 1. szám - Harmati Béla: Mivel foglalkozik a Lutheránus Világszövetség genfi központja?

M HARMATI BÉLA: A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG a Tanulmányi Osztály tanulmányoz, a többiek pedig végrehajtanak valamit az ajánlásokból. Példaként hadd idézzünk egy tanulmányi programot. Számos afrikai tagegyház kérte a Tanulmányi Osztályt, vizsgálja meg, hogy az egyház milyen szerepet tölthet be az újonnan alakult államok nem­zetépítésében. A Zimbabwei Evangélikus Egyház vállalkozott egy nemzet­közi tanácskozás meghívására; a konferenciára 1982 szeptemberében Bula- wayóban került sor. Előzőleg a Tanulmányi Osztály 1981-ben Genfbe nem­zetközi előkészítő tanácskozást hívott össze. Ezen a tanácskozáson megha­tározták a főtémát és a melléktémákat, valamint kijelölték a meghívandó egyházakat és a szakelőadókat. Tizenhét ország egyházait hívták meg, első­sorban Afrikából, de Ázsiából is ott voltak India és Indonézia, valamint Brazília, Kanada, az Egyesült Államok, az NDK és az NSZK, Svédország és Magyarország képviselői. Az előkészítő tanácskozás fölkérte a meghívott országok egyházait, hogy alakítsanak munkacsoportokat ökumenikus közreműködéssel és az egyház­ban tevékeny nők bevonásával, és mérjék föl, milyen kérdések adódnak azokban az országokban, ahol különböző nyelvű, különböző törzsekhez tar­tozó, sokszor egymással ellentétben álló vallási és kulturális érdeklődésű emberek kerültek egy új államba, és a nemzetépítés feladata, a nemzeti egy­ség megteremtése előtt állnak. Azután mindegyik ország egyházai beszá­moltak a konferencián és meghívott szakelőadók segítségével megvitatták a kérdéseket. A zimbabwei kormány érdeklődését az is mutatta, hogy a kul­turális miniszter meglátogatta a konferenciát és előadást tartott. Ebben nagyra értékelte az egyházak lehetőségeit a nemzeti egység megteremtésé­ben. A konferenciáról kiadott beszámoló segítségével az egyes országokban a munka tovább folyik. Zimbabwéban a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Osztálya igen jelentős mértékben hozzájárult a függetlenségi háború után az újjáépítéshez. Az Egyházi Fejlesztési Segély keretén belül évente nagy összegeket fordí­tanak nevelési, egészségügyi és mezőgazdasági célokra. Így az országban te­vékenykedő nemzetközi világszövetségi stáb tagjai is ott voltak a megbeszé­léseken, és a Világszolgálati Osztály munkája mellett és annak kiegészítése­képpen a szellemi-spirituális, kulturális-világnézeti nemzetépítésben segéd­keztek. A Világszolgálati Osztály munkája A Világszövetség 1947-ben alakult, és a második világháború sötét árnyéka magyarázza, hogy a Világszolgálati Osztály a legrégibb osztály. Ma tevé­kenysége annyira kiépült, hogy a legnagyobb segélyszervezet a világon, amelyet nem támogat kormány. A Lutheránus Világszövetség segélyszervezetének első feladata a műkö­dési irányvonal szerint, hogy a tagegyházakat segítse, ezt a feladatot azon­ban mindenféle emberi nyomorúság, éhezés, szükség leküzdésére irányuló erőfeszítéssel is összekapcsolja. Azaz a világszolgálat munkatársai nem azt keresik egy adott helyzetben, hogy ki az evangélikus, hanem azt, hogy ki a rászoruló. Különösen is érvényes ez az elv az ún. elsősegélyprogramok­ban, ahol például földrengés, árvíz vagy más természeti katasztrófák után gyors segítségre van szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents