Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Veöreös Imre: Kortárs teológusok: Paul Althaus, a közvetítő
VEÖREÖSIMRE Kortárs teológusok: Paul Althaus, a közvetítő 1966 májusában hunyta le szemét 78 éves korában a neves német erlangeni egyetem hosszú időn át tanító teológiai professzora. Nevével ma ritkán találkozunk, pedig egyike volt századunk legkiemelkedőbb teológusainak. A bajor rádió 1959 őszén sorozatot tartott korunk teológusairól, s a hat protestáns között Althaus is szerepelt a folyóiratunkban már tárgyalt Barth, Bullmann, Brunner, Tillich, Niebuhr sorában. Lebilincselő előadó volt a katedrán; egyes témák meghallgatására más, nem teológiai fakultások hallgatói is sereglettek hozzá. S kedvelt igehirdető a templomban. Nevének elhalványulása talán két okkal magyarázható. Az egyik éppen az, amellyel életművét a címben jellemezni próbáljuk. A közvetítő egyéniségek — mégha olyan jellegzetes, határozott vonások alkotják is sajátosan egyéni teológiájukat, mint az övét — ritkán teremtenek iskolát. Lelkes tanítványai voltak, de althausi irányról nem beszélhetünk. A másik ok az lehet, hogy a német nemzeti gondolat hangsúlyozása és az állami felsőbbségről vallott konzervatív felfogása, mely már ifjúkorában jellemezte, idegenné tette számára szociáletikájában a demokratikus államformát, valamint az emberiségben való gondolkozást. Márpedig korunk ezt a két eszmét magasra emelte különösen a második világháború után. Tragikus, hogy ő, aki egyébként annyira nyitott tudott lenni a világ és minden emberi előtt, az említett kérdésekben beszűkült látással rendelkezett. A népi- ségnek Isten egyik teremtési rendjeként való kifejtése némely ponton érintkezett a harmadik birodalom ideológiájával, s ez néha gyanússá tette teológiáját a hitvalló keresztények körében. Visszatekintve azonban megállapítható, hogy soha nem feledkezett meg az uralkodó eszméktől való keresztény elhatárolódásról, s egyre erősebbé vált polemikus hangja a nemzetiszocialista rendszerrel szemben, amint ezt halála utáni kritikus méltatója, Hans Grass marburgi professzor megállapítja. 1945 után jelentős művei láttak napvilágot, és megbecsülés övezte. Nevének megkopásához nem politikai vétség segédkezett, hanem társadalmi etikájának egyoldalúsága. Kár lenne porosodni hagyni életművét, mert részleteiben sokat tanulhat tőle a mai keresztény. Két tekintetben is közvetítő volt egész munkássága. Közvetítette Luthert — ez az egyik. Tette ezt egész életén végigvonuló Luther- kutatásával és saját teológiájában Luther örökségének képviselésével. Luther tanítását azzal hozta közel a mához, hogy Luther gondolatait bevonta a keresztény tanítás mai kifejtésébe. Közben mert és tudott kritikát gyakorolni Lutheren. Luther kritikai beépítése a mai teológiai gondolkozásba, a kérdések megvitatásába — egyedülállóan az ő vállalkozása volt korunk teoló-
