Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Harmati Béla: Mivel foglalkozik a Lutheránus Világszövetség genfi központja?
12 HARMATI BÉLA: A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG dr. Gottfried Mierau, aki egy év óta az Európai Kisebbségi Egyházak Információs Szolgálatát szerkeszti német nyelven Budapesten. A genfi központ szerte a világon tart fent kapcsolatot az egyházak rádiós igehirdetői szolgálatával. Különböző nyelvi stúdiókban készülnek a műsorok és amióta a Világszövetség Addis Abebából sugárzó rádióadóját az etióp kormány államosította, bérelt adókon keresztül folyik a munka. A rádió és a televízió mellett a film, a fotószolgálat és a könyvkiadás tartozik még ide. Ez az osztály jelenteti meg a Világszövetség hivatalos kiadványait, a világgyűlések jegyzőkönyveit, valamint az LVSZ publikációs és dokumentációs sorozatát. Noha a Világszövetségnek négy hivatalos nyelve van, angol, német, francia és svéd, a gyakorlatban leginkább az angol és a német használatos. A francia nyelvre elsősorban Afrika fiatal egyházainál van szükség a volt francia gyarmatokból alakult országokban, hiszen Afrikában több franciául beszélő evangélikus van, mint Franciaországban. A Tanulmányi Osztály 1970, az Evianban tartott világgyűlés óta tevékenykedik mai formájában a Tanulmányi Osztály. Azelőtt az egyes kérdések külön-külön titkársághoz tartoztak, például külön volt a Világszolgálati Osztály keretében a szociális kérdések titkársága, és a Teológiai Osztályhoz tartoztak az ökumenikus, a más egyházakhoz fűződő viszony kérdései. A mostani rendszer előnye, hogy egy osztály keretében, együttes tervezés és végrehajtás folyhat. Témák és munkamódszer Szerte a világon sokfelé folyik egyházi, teológiai kutató és tanulmányi munka. A Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztálya egyedülálló a maga nemében, mert kutatási, tanácsadási és végrehajtási feladatokat egyesít, helyi-nemzeti és világméretű problémák összefüggéseit vizsgálja. Három nagy kérdéskört ölel át a munka. Az evangélikus egyházak belső élete, liturgiája, teológiai nevelése, a keresztyén nevelés általában, gyülekezetépítés, a nők és az ifjúság szerepe az egyház életében, missziójában adja az első kört. A második terület az evangélikus egyházak és a többi egyház viszonyát, a felekezetközi kérdéseket foglalja magába. Hogy mennyire nagy terület ez, azt mutatja az a tény is, hogy jelenleg több mint száz különböző, helyinemzeti és világdialógus folyik a különböző keresztyén egyházak között. A legrégebbi dialógusok az evangélikus—református és az evangélikus—római katolikus párbeszéd, jelenleg azonban a Világszövetség tagegyházai világszinten találkoznak az anglikánok, az ortodoxok, a metodisták és a baptisták képviselőivel is. Egy-egy ilyen hivatalos dialógushoz mindkét fél nemzetközi bizottságot nevez ki és ezek a bizottságok évekig dolgoznak föl egy- egy, a felekezetek között vitatott témát. A Világszövetség annyira nagy jelentőséget tulajdonít az ökumenikus közeledés és egységkeresés kérdésének, hogy külön teológiai kutatóintézetet alapított Strasbourgban a dialógusok kérdéseinek tanulmányozására. Maga a genfi központ is tíz egyházi szervezetnek ad otthont; itt találjuk az Egyházak Világtanácsán és a Lutheránus Világszövetségen kívül a Református Világszövetséget, az ortodoxok, a me-
