Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 2. szám - Luther Márton a Szentírás tanulmányozásáról (Veöreös Imre: Hozzáfűzés)

4

LUTHER MÁRTON A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSÁRÓL

meg téged; mert nem hiába parancsolta, hogy külső formában írjunk, prédikáljunk, olvassunk, figyeljünk, énekeljünk, szóljunk stb.

Harmadszor ide tartozik a tentatio, a kísértés. Ez a próbakő; nemcsak arra tanít, hogy tudd és megértsd, hanem arra is, hogy tapasztald, menynyire igaz, mennyire édes, mily drága, mily hatalmas, mily vigasztaló Isten igéje: bölcsesség, mely felette áll minden bölcsességnek.

Ezért láthatod, milyen gyakran panaszkodik Dávid az említett zsoltárban mindenféle ellenségre, erőszakos fejedelmekre vagy zsarnokokra, hamis szellemekre és bandákra,* akiket azért kell elviselnie, mert elmélkedik, vagyis: mert (mint mondtam) minden módon forgatja magában Isten igéjét. Mihelyt ugyanis Isten igéje gyarapodik benned, meglátogat az ördög, igazi tudóssá tesz, és kísértése által tanít meg arra, hogy Isten igéjét keresd és szeresd. Mert [.. .] magam is nagyon sokat köszönhetek az én pápistáimnak, azért, hogy oly alaposan összetörtek, megszorongattak és megrémítettek az ördög tombolásának emlegetésével, vagyis azért, hogy rendes, jó teológust faragtak belőlem, hiszen különben nem lettem volna azzá. És ha ezzel elértek valamit nálam, szívesen elismerem, hogy övék a dicsőség, a győzelem és a diadal; mert ezt akarták.

íme, itt van hát előtted Dávid szabálya. Ha tehát valóban az ő példáját követve tanulsz, akkor énekelni és dicsekedni is fogsz vele együtt (ahogy ugyanebben a zsoltárban olvashatjuk, 119,72): „A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.” Továbbá: „Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyak, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra stb.” (119,98 és köv.) És tapasztalni fogod, menynyire ízetlenek és rosszak lesznek számodra az egyházatyák könyvei. Nemcsak az ellenségek könyveit fogod megvetni, hanem minél inkább előre haladsz, magadnak is annál kevésbé fogsz tetszeni, akár írásodról, akár tanításodról legyen szó. Ha idáig eljutottál már, akkor bízvást remélem: nekifogtál már ahhoz, hogy jó teológus légy, úgyhogy nemcsak a fiatal, tökéletlen keresztényeket taníthatod, hanem a gyarapodó és tökéletes keresztényeket is. Mert Krisztus egyháza a kereszténynek minden lehetséges fajtáját magában foglalja: fiatalokat, öregeket, gyengéket, betegeket, egészségeseket, erőseket, lustákat, ostobákat, bölcseket stb. (Részlet Luther Márton előszavából művei wittenbergi kiadásának első kötetéhez, 1539)

(Hozzáfűzés az olvasottakhoz) Nem lényegtelen az idézett részlet szövegösszefüggése. Luther csak hosszas vonakodás után egyezett bele iratai gyűjteményes kiadásába, s a hozzá írt előszóban arra bíztatja olvasóit, hogy az ő könyveitől a Szentíráshoz forduljanak, azt maguk tanulmányozzák. Ehhez ad három szempontot, frappáns rövidségggel egy-egy latin szóval kifejezve.

A reformátornak ez az állandó visszautalása a Szentíráshoz végigkíséri az életét akár mások, akár saját könyveiről van szó. Mennyire igaza van: a Szentírás kimeríthetetlen. Isten igéjét soha nem lehet tíz, száz, ezer könyvbe foglalni. Tanúi vagyunk korunkban, hogy 1900 esztendő múlva is új és új igazságokra bukkanunk a Szentírás nyomán. Ezenkívül a Szentírás kutatása sem érkezik el soha nyugvópontra. Ezt is tanúsíthatja, aki egy kicsit is beLuther a szektákra érti