Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ dúlt, hogy a zsűri szemében észrevétlen maradt egy-egy értékes mű, talán mert nem előzte meg a híre; arra is akad példa, hogy valaki a következő munkájáért kapta meg a korábbi művét megillető elismerést). Az említett filmekről a filmtörténeti összefoglalások is megemlékeznek, jeléül annak, hogy magyar filmek iránt volt már érdeklődés korábban is. A magyar filmművészet a hatvanas évek második felében kezdett szélesebb körű figyelmet kelteni a világban. Érthető ez, hiszen ekkor szinte új korszak kezdődött a magyar filmművészetiben. Emlékezetes ebből az időből a Húsz óra, a Szegénylegények, a Hideg napok, az Álmodozások kora, a Sodrásban, a Pacsirta és sok más magyar film; valamennyi sikert aratott idehaza is, nemzetközi téren is. Egyidőben aranykornak nevezték ezeket az esztendőket, hiszen ekkortájt jóformán évente készült Magyarországon annyi kiemelkedő film, mint talán korábban együttvéve. Ekkor figyelt föl a világ a magyar filmművészetre. Bízvást mondhatjuk-e azonban, hogy a magyar film ezzel eljutott a világ szeme elé? Mérhető-e ezeknek a filmeknek a sikere világméretekben? Ahhoz kétség nem fér, hogy a filmvilág szeme elé eljutottak, de eljutottak-e a kinti közönség elé is? Magyar filmek többféleképpen juthatnak el a világ szeme elé. Elsősorban természetesen a fesztiválokon. Ezt a fórumot ugyan sok bírálat illette, gyakran nem is alaptalanul, s idehaza sokszor gyanakodtak arra, hogy filmeseink a fesztiválokra kacsingatva készítik munkáikat, nem a hazai közönségnek tehát, még csak nem is a világközönségnek, hanem a bennfentes filmvilágnak. Kétségtelen, hogy még a nagy hírű fesztiválok bemutatói sem azonosak a világsikerrel oly értelemben, hogy a fesz- tiválvetítőkből nem vezet közvetlen út a mozikba. Azt sem lehet tagadni, hogy a fesztiválon elsősorban szakmai közönség van jelen, még akkor is, ha szélesre tárják a bemutatótermek kapuit. Mégsem közömbös az, hogy a nemzetközi filmvilág figyelme ráterelődik-e egy-egy filmre, s a kritikus tudósítások beszámolnak-e valamely műről. Azt lehetne mondani, hogy a fesztivál afféle gyűjtőlencse, más szóval kinagyított képet ad. Amint ezt teszi a filmhét, vagy a filmbarátok mozijaiban történő bemutatás is. A föllendüléssel szinte egyidőben kezdődött meg idehaza a magyar filmszemlék sorozata. Ez az eleinte Pécsett, később Pécsett és Budapesten megrendezett szemle nemcsak a hazai közönségnek és kritikának ad alkalmat egy-egy esztendő termésének mérlegelésére, hanem a meghívott vendégek révén nemzetközi visszhangot is kelt. Az itt járt kritikusok számos ország lapjaiban számolnak be élményeikről. Való- igaz, hogy gyakran olyan filmekről szólnak, amelyeket nem — legalábbis még nem — láthattak az olvasók. De hiszen éppen ezek a beszámolók elősegíthetik a filmek nyilvános bemutatását is! Másrészt pedig az írott sajtónak van közvéleményformáló szerepe is, s — akárcsak idehaza — egy-egy filmnek nemcsak a nézőire van hatása. (Emlékezetes, jó példa erre a Nehéz emberek; ezt a nevezetes filmet „első nekifutásra”, vagyis a moziban a bemutató utáni hónapokban viszonylag nagyon kevesen látták, de széles körű sajtópolémia folyt róla, s jóformán az egész ország beszélt róla már akkor is s még inkább később, a tévébemutató után.) Ezt a másodlagos hatást, közvetett hatást nem szabad lebecsülni. Mellesleg: mindenféle más művészettel, szellemi termékkel kapcsolatosan is így van ez; világhírű írók művei sem csupán olvasóikra hatnak, hanem közvetve is, mondhatni beszédtémaként, amint egyik-másik klasz- szikus pedig tananyagként. Elképzelhető, hogy sokfelé a világban nemcsak azok ismerik Jancsó Miklós nevét, akik látták a filmjeit, hanem olyanok is, akik olvastak róluk. De ez az ismeret ösztönözhet a filmek megtekintésére, s magában véve sem jelentéktelen. Világjárók figyeltek föl arra, hogy egyidőben Magyarország említésekor milyen sokan felelték rá Jamcsó nevét (is); ennek jelentőségét mérjük hozzá például a már közihelyessógig elkaptatott elbeszélésekhez, hogy Magyarország fővárosaként sokféle más várost neveznek meg. Következő fokozata annak, hogy magyar filmek a világ szeme elé eljussanak, a nyilvános bemutató. Természetesen ez a legjobb esetben sem mérhető 8?
