Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Kulturális figyelő
86 KULTURÁLIS FIGYELŐ dallamainak számát 3 német, 1 olasz és egy német dallam magyar változata növeli. A XVIII. század 1—1 német és angol dallama mellett a XIX. században keletkezett, vagy akkor ismertté vált dallamok 2 magyar, 1—1 osztrák, angol, dán és amerikai dallammal szaporodtak. Ezeken kívül 9 régi magyar ének dallama, 5 szlovák (köztük egy népdal), 4 finn (köztük egy XVI. századi dallam), valamint 2 francia, 1—1 szicíliai, ír, régi dán és kínai, továbbá 3 magyar népi dallam egészíti ki a sort. Végül külön kell említeni a XX. század, ill. a ma élő szerzők dallamait. Ezek közül is első helyen a magyar szerzők 9 dallamát, melyek ebben az énekeskönyvben jelentek meg először. E csoportba tartozik még Sibelius egy dallama, valamint 3—3 angol és német, továbbá 6 olyan dallam, melyek szerzőinek nemzetiségét a dallamszerzők mutatójának hiányában nem lehet biztosan megállapítani. [Ezek valószínűleg svéd, norvég, amerikai, angol és francia (?) szerzők.] E rövid felsorolás is jól mutatja az énekeskönyv dallamanyagának bővülését. Földrajzi, népi tekintetben az európai eredetű dallamok sokoldalúbbá válása mellett az Európán kívüli világ is hangot kapott benne. Az időbeli gazdagodás hangsúlya elsősorban a XX. századra s abban is a ma élő szerzők műveire esik. Ugyanakkor azonban valamennyi korszak dallamanyaga kiegészül. A fenti részletezésből közvetlenül ■nem tűnik ki, de feltétlenül meg kell említeni az énekek s azok zenei részének ökumenikus gazdagodását is. Természetesen a régi énekeskönyvben is voltak olyan dallamok, melyek más lutheri, vagy nem evangélikus egyházak énekkincséből kerültek énekeskönyvünkbe. Az 1955-ös revízió pedig egyenesen törekedett is erre. Az új énekeskönyv is tükrözi az erre irányuló szerkesztési elveket. Így a magyar és más evangélikus egyházak énekei mellett más keresztyén felekezetek énekanyagából szép számmal tartalmaz dallamokat, szélesre tárva az ajtót az öku- mené számára és megkönnyítve a gyakran problematikus közös éneklés gondjait. Nem esett szó eddig a VI. fejetet bibliaórákra szánt énekeiről. Népünk nagy tanítómestere, Kodály Zoltán 1929 tavaszán ezt írta: „Ha házat akarunk építeni, hogy ne ártson neki »szakadó eső, árvíz és fúvó szél«, kősziklára kell raknunk, nem homokra. A mi kősziklánk más nem lehet, mint az ősi magyar dal.” Így a gyermekeknek szánt 20 ének dallamából 15 magyar népdal, egy az ezekkel szoros rokonságot tartó Kale- vala-dallam, és az ebből fakadt 2 Ko- dály-dallam. 3 ismert karácsonyi ének egészíti ki a sort. Az énekeskönyv zenei részének talán legproblematikusabb csoportja az ún. „gitáros énekek”. A 10 spirituálé dallama az eddigiekhez mind népi, mind az ökumené szempontjából új színt ad. A 17 másik dallam, melyből 11-nek eredetéről semmi adat sincsen, s a továbbiak: 1—1 amerikai, svéd (?), német (?) és ismeretlen nemzetiségű, valamint 2 magyar szerző műve abba a kategóriába tartozik, mely ugyan mainak mondja magát, de inkább a századforduló zenei nyelvének közhelyeit beszéli, s melyről majd az idő és használat mutatja meg értékállóságát. E dallamok nagyobb része már az énekeskönyv szerkesztésének ideje alatt is kicserélődött. A két magyar szerző munkája e nemben a legjobbak közé tartozik. A 13 kánon, melynek szerzői sora Johann Waltertől, Luther munkatársától Gárdonyi Zoltánig tart, fiatalok és idősek éneklését színesítheti s egyszersmind jó bevezetője és megkedveltetője lehet a többszólamú éneklésnek, az énekkari munkának. Befejezésül meg kell emlékeznünk az énekeskönyv elején található liturgikus dallamok egy jelentős csoportjáról, a zsoltárokról. A zsoltáréneklés ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza. A ma használatos zsoltárdallam-formulák, az ún. zsoltártónusok eredete az írásbeliség hiánya miatt nem tisztázott. Kétségtelen, hogy azok már igen korán, a IV. században a mai gyakorlathoz hasonlítottak. Az ilyenfajta zsoltáréneklés a magyarországi evangélikus gyülekezetekben eddig sem volt ismeretlen. Énekeskönyvben azonban most első ízben kerültek kinyomtatásra. Sulyok Imre
